Találkozás Krisztiékkel

Kevés barátom van, de hozzájuk ragaszkodom. A barátság is olyan, mint a szerelem, dolgozni kell rajta, nem szabad a másikat elfelejteni. Két barátnőm van a gimiből(6. osztályos gimibe jártam), tehát ha az éveket számolom, akkor már általános iskola óta. Ziával padtársak is voltunk.
Aztán jött az egyetem. Nagyon szerencsés csillagzat alatt voltam egyetemista és koleszos(a falu, Piliscsaba adta lehetőségeket kihasználtuk).Összetartó, szoros kapcsolatok alakultak ki a szakokon és a kolesz berkein belül is(már gimiben arra vágytam, hogy egyetemistaként kollégista legyek)
Első lakói voltunk a lánykollégiumnak, minden új volt és viszonylag modern. Ketten kerültünk egy szobába, négyen használtunk egy mosdót, szintenként egy konyhát.
Először én költöztem be a harmadik emeleti szobába, aztán Kriszti. Beültem egy bevezetés a történettudomány című szemináriumra(erre is emlékszem, nem kopnak az emlékeim:), senkit nem ismertem, volt mellettem hely. Jött Kriszti, mellém ült, délutánra kiderült, hogy egymás lakótársai vagyunk. Teljesen más kapcsolat alakul ki két ember között, ha együtt is "élnek", közösek az élmények(vizsgaidőszakot)együtt vészeljük át

Egyszer régen, a képet tőle kaptam

és ha lehet, akkor közösen étkezünk is. Amikor az egyikünk "távol"volt, akkor a másik üzenetet hagyott neki(mind megvan:) Kriszti jött velem nyelvjárást gyűjteni, lazulni, könyvtárazni.
Ő Németországba költözött(2017-ben hazaköltöznek!!), ha tehetjük, akkor találkozunk, de skype-n gyakran beszélünk. Neki két lánya

4 hónapos Léna baba, aki végigaludta a bandázást

, nekem két fiam született.
Vasárnap a győri állatkertben volt a találkozási pont. A fővárosban is jó idő volt, de Győrben a nap is kisütött kedvünkre.

Meglepődtünk, hogy a szép idő ellenére nagyjából rajtunk kívül egy pár volt az egész állatkertben(és a belépő jóval olcsóbb a Budapestinél). Lurkóknak a játszótér jött be leginkább,

igényes, modern fából készült játékok vannak, egy része, hasonlít a kalandparkokéhoz, nehéz volt onnan elcsalogatni őket.

Kendus gyakran antiszociálisan külön, leszakadva tőlünk sétált.

Kiara, Kende, Vince

Vincinek az állatok etetése tetszett a legjobban(másnap vettem észre, hogy egy zacskó bontott zoocsemege büdösödik a zsebembe)

Az állatkert nem nagy, könnyen körbejárható, a téli időszakban nincs állatbemutató. Láttunk zsiráfokat, gyönyörű bengáli tigrist, albinó pitont, flamingókat(melléjük stílusosan flamingó virágokat tettek be), tengeri malacokat,akiknek spéci kifutópályájuk van, zebrákat, tapírokat, macikat.

3 körül mindenki megéhezett, egy közeli étterembe vetettük be magunkat(nekem voltak fenntartásaim a fiaim viselkedését illetően), de meggyőztek, hogy adjunk nekik esélyt. Egy ideig bírták is, rajzoltak(lapot a pincérnőtől kaptunk) Ahogy leültünk az asztalhoz mindkét fiamnak kakilnia kellett(egyszer ránk is nyitottak). Amikor már Vinci az asztal alá bujkált, addigra nagyjából be is fejeztük a korai vacsorát. Nagy adagot és finomakat ettünk a Horváth étteremben.
Örültem, hogy összejött a közös program!