Megkaptam.
"Az oviban finomabb!"-felkiáltással díjazta Kendém a sóskamártásomat.
Nem szeretem a sóskát, az egészről a 80-90'-es évek közétkeztetése tehet. Dédi nem csinált gyakran sóskát vagy ha igen, akkor csak magának, mert tudta, hogy én úgyse ennék belőle. Ha csak rá gondolok kiráz a hideg. Csomós habarásban úsztak a semmilyen ízű zöld levelek. Pedig nem vagyok egy válogatós alkat, nagyjából mindent megeszek(ami látszik is rajtam:)kivétel a sóska, spenót, tejleves(igen ilyen is volt a menzán)és a pacal, disznósajt, körömpörkölt.
Kende azzal jött haza, hogy ő milyen finom sóskát evett az oviban(hozzátáplálásnál is kihagytam) Csak úgy áradozott róla. Ő, akinek a rántott sajt , húsok és a makaróni a mindene.
Több se kellett, mentem, vettem 25 dkg sóskát. A kedvenc gasztroblogerek bejegyzései között kerestem sóskás receptet. Találtam egy mártogatóst, gondoltam ezzel nem lehet mellé nyúlni, krumplifánkkal tálaltam(ahogy Illés Kriszta bejegyzésében láttam). Öröm volt a tányérra ránézni.
Megkóstoltam, nekem bejött...sajnos ezzel az érzéssel egyedül voltam. Sebaj, több maradt nekem:)
Én a tojáslevesemmel vagyok így, hogy nem tudom megütni az ovis/sulis szintet :-D
VálaszTörlésAmúgy az oviban túlcukrozzák a sóskát. Az enyémek is nagyjából megeszik a közétkeztetésben, de itthon bele sem nyalnak.
Egyszer megkóstolom a menüt.Az óvónénik szerint nagyon gáz, ezért viszünk gyümölcsöt-zöldséget be.
VálaszTörlés