Emlékezetes iskolalátogatás

Annyira, de annyira kiborított a lassan iskolás Kende, hogy csak na.
Benne volt a pakliban, hogy fáradt lesz ovi után, mindig az, leszívja teljesen az agyát. Minden nap reggel 5 körül ébred-igen, hétvégén is-, ami azt jelenti, hogy délután 16 után nem lehet vele semmit kezdeni, kezelhetetlen, az oviban legalább lepihen,  itthon fut az egyik szobából a másikba, nem tud magával mit kezdeni, ajánlok fel néhány játéklehetőséget, de neki egyik sem tetszik(olyat, amivel egyedül is el tudja magát foglalni, mert Vinci alvásidejében próbálok a háztartással haladni, hétköznap esélyem sincs)
Reggel kifejezetten kértem, hogy vigyázzon a ruhája tisztaságára, csúszik-kúszik a homokba, sárba, földön, mint egy bölcsis. Komolyan mondom mindennap kell a ruháját mosni, Vinci figyel a ruhájára, ő pedáns(mint, ahogy a rendszeretete is más, mint a bátyjának).
Gondoltam, még indulás előtt bedobok egy váltás nadrágot neki, szükség is volt rá. Az oviban felhúzta, aztán még a kapu előtt beleesett a vizes fűbe, csupa zöld lett a kék nadrág.
Előbb odaértünk a sulihoz-nem körzetes, szomszéd kerületben van, de közel hozzánk, ettünk egy rudit. A suliban állunk a sorba, még a bejelentkezés előtt és oltári nagy hülyeségeket kiabál, mint akinek, nincs ki a négy kereke. Találkozunk ismerőssel, kérdezi, hogy vagyunk.Kende válaszolt: "Őrültek napja van!!!!!"-mindezt ordítva.
Elvittem mosdóba, próbáltam vele szépen beszélni, hogyan viselkedjen, bújjon elő belőle a normális , okos, ügyes Kende.
Kérdezi a tanító néni, hogy hívják. Válaszolt: OÁÁÁ!!!Akkor egy kicsit szorosabban fogtam a kezét, kérdezték hol lakik. Válaszként bemondta az ovistársa utcáját. Az, hogy melyik oviba jár, tudja, de arra már nem válaszolt, csak visított. Itt gondoltam azt, hogy le kellene lépni, nem tud viselkedni. Fiús zavarában, adta a hülye gyereket. Hiába mondtam, hogy intelligens, okos.
Az érdeklődő szülőknek tartottak egy több,mint egyórás szülő értekezletet, a gyerekeknek addig egy tanteremben feladatok voltak. A jelenlévőket csoportra osztották, húztunk egy kártyát, mi tanító bácsihoz kerültünk, aki közvetlen, szimpatikus, vidám, mosolygós 50+férfi volt. Kende elsőként bement a tanteremben, leült a hátsó padba, hiába mondta a tanítóbácsi, hogy az elsőbe üljön.
A padokon már egy kosárban zsírkréta, olló, ragasztó bekészítve. Kende leül és közli, hogy ő nem szereti a szírkrétát, inkább iphone-t használna.....ő, akinek nagy ritkán van a kezében az iphone...
Amikor elmentem és ő ottmaradt a teremben, egy kisebb hisztit produkált. Aztán a végén 4 piros ponttal, egy kézzel készített kartonpapíros sünivel és egy új mondókával várt. A tanító bácsi nagyon megdicsérte, mondta, hogy nagyon okos!Szerintem is, de a bemutatott viselkedésén kibuktam. Sikerült magára felhívni a figyelmet.
Több iskolát megnézünk, aztán majd a tanítónéni személye, a közeg alapján döntünk.