Ördög-orom tanösvény

Nyáron olvastam a Turista Magazinban arról, hogy Budapesten új tanösvényt adtak át. A neten azt olvasni, hogy a XII. kerületben az Eper utcánál kell a 8-as jelzésű buszról leszállni és onnan könnyű sétával megközelíthető a hely. Eper utca még a XI. kerülethez tartozik, Zoli azt mondta, hogy az utca vége már biztos a XII. kerület. Végigmentünk az utcán, a tanösvényt nem találtuk. Több járókelőtől megkérdeztük, hogy merre van az új tanösvény(még egy helyitől is, aki az utcában lakott), de tanösvényről senki nem hallott.

Egy nyugdíjas pár mondta-akinek a háza az utolsó volt az utcában-, hogy erre szoktak kirándulók menni, de tanösvényről nem tudnak. (Gyönyörű házakat láttunk, óriási medencékkel, nem értem, hogy természetvédelmi övezetbe hogyan adhatnak ki építési engedélyt lakóházakra, no comment)

Elindultunk a javasolt irányba, kiértünk a kacskaringós betonútra, ahol a gyerekekkel életveszélyes volt a közlekedés(járda hiányában). Egyre feljebb mentünk, az egyik oldalon sziklás rész, elkerítve, a másik oldalon néhány ház. Ott is kérdezősködtünk, végül visszafordultunk a kiinduló ponthoz és az út másik oldalán, ami nem volt elkerítve, kisebb sziklákon felmásztunk a kőfejtőhöz. 

Zoli mondta már majdnem a kilátónál, hogy nézek visszafelé-milyen magasan vagyunk. Onnantól kezdve izzadt a tenyerem és kértem, hogy 16.30 után kezdjünk visszafelé menni, mert nem tudjuk pontosan hol vagyunk és ránk sötétedik.

A kőfejtőnél két párral találkoztunk, az egyiktől megkérdeztük, hogy tudnak-e egy könnyített utat a hegyről lefelé vagy lefelé is olyan brutálisan meredek úton kell menni(rutinosabbak voltak a környéken és ismertek egy lazán sétálható útvonalról) Kende, magát túravezetőnek gondolta, többször szívbaj kerülgetett, mert ő önállóan egyedül megy, legelöl terepet felmérni. A sziklákon Vinci egy darabig jött, aztán húzni kellett őt. 

A csúcson harapni lehetett a jó levegőből, szedtünk szebbnél szebb faleveleket, rúgtuk az avart,

tobozokat gyűjtöttünk.

Miután a lakott övezethez értünk, Vini feladta a túrázást, lefeküdt az aszfaltra, sapka nélkül.

Apja ölbe vette és visított. Ordító gyerekkel tettük meg az utat az autóig(Törökbálinti úton néztek is ránk kerek szemekkel)

Egyszerűbb úgy tájékozódni, ha legalább táblákat és/vagy jelzéseket helyeznek ki a turistáknak.