Nem vagyunk sportos család. Ez van. Mindig azt mondom, hogy imádok főzni, szeretem az ízeket, felőlem lehet csípős vagy édes, ha finoman van elkészítve az étel. Előbb sütök meg egy tepsi kakaós tekercset, mint, hogy elmenjek úszni. Sajnos. Hogy mentsem a menthetőt: szeretünk kirándulni, sétálni, wellnesselni, télen korizni, bicózni, rollerezni és egészségesen étkezni:)
Támogatjuk, hogy a fiúk rendszeresen sportoljanak, talán, ha nagyobbak lesznek, akkor mi , felnőttek is beépítjük a mindennapjainkba az aktív, rendszeres sportolást. Tavaly elkezdtem jógára járni, bevált, de amikor Zoli nincs itthon-elég sűrűn-akkor nem tudtam este 7-kor kire hagyni a gyerekeket, maradtam itthon a fenekemen és altatás után már nem volt erőm semmihez.
Július végén átadták a kerület fitt parkját. Van itt minden: gumipálya a futáshoz, focipálya, kosárpálya, teniszpálya, ping-pong, eszközök a bemelegítéshez, tollaslabda pálya.
Szép idő volt délután, fogtuk magunkat és családilag(Roni, Zsaklin és Lili is jött velünk)kipróbáltuk a park adta lehetőségeket.(Az elsődleges cél az volt, hogy jól kifárasztjuk a lurkókat estére, ne legyen gond az altatással)
Főleg a futópályán kocogtunk, mindenki kedvesen mosolygott, amikor úgy döntöttek a fiúk, hogy menetiránnyal szemben futnak. Vinci 3 kört lefutott!
Teljesen leizzadt az "edzés"végére. Örömmel futottak velem és apjukkal, bulinak fogták fel.(tényleg minden a hozzáálláson múlik)
Kendus is lelkesen rótta a köröket,
kisebb hisztit levágott, amikor közöltem, hogy indulunk haza. Ő focizott a lányokkal és nyújtott a mászókán.
Van igény az ilyen jellegű parkokra, sokan voltak, de még élvezhető volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése