Ami most a fiúk szobája lett, az régebben konyhaként funkcionált. konyhaszekrényem egy részét az előző tulajtól örököltem, 70'-es évekbeli dizájn, másik részét Zoli csináltatta még az albérletben maradék faanyagból. Fenyőpolcokat ideköltözéskor vettünk az Obiba. Ezek a fapolcok kerültek be a fiúkhoz a könyves szekrény és a ruhásszekrény közé, méretben, színben, stílusban passzol az új szobába, társasjátékok helye lett. Vinci reggeli után úgy gondolta, hogy "gyúr"egy kicsit és karizom erősítést végzett a polcokon, úgy, hogy belekapaszkodott és húzta fel magát, mintha gyűrűn lógna. Ép időben mentem be, kiszakította a polcot a falból, a játékok lezuhantak(utána sokáig a "pötyik", memórik, kártyák dobozait rendezgettük)szerencsére nem a fejére.
Fiam egy cseppet sem lepődött meg, nem ijedt meg, fogta a kis játékkalapácsát és továbbállt. Kalapálta a kisszék(karácsonyra kapták az asztallal együtt)lábát. Nem, nem szorult felújításra. Mire bent elpakoltunk, addigra kikalapálta a szék lábát....Tovább is van mondjam még???
Kivittem a teraszra a széket, mi fogadott bent?
Kiszedett az evőeszközök közül egy villát és egy kést és futásnak eredt...
Délután vettem babazárat a konyhaszekrényhez.
Ez csak egy ligthos szombat délelőtt....
Jaj, ezt nagyon is el tudom képzelni, amit írtál a "gyúrásról" :) ... Két évvel ezelőtt nálunk Toma képzelte magát rendszeresen Pókembernek a könyvespolcnál :) , úgyhogy most elszórakoztattál egy picit a bejegyzéseddel :) ... Tényleg jó lightos lehetett a délelőttötök... A felújítás viszont nagyon jól sikerült, már a képek alapján :) !
VálaszTörlésEz a fiús anyák sorsa.
VálaszTörlésOlvaslak rendszeresen, jobbulást kívánok nektek!
Jaj, de jó, örülök, hogy olvasol :) ! Talán-talán most már jobban vagyunk..
TörlésAjaj, nem semmi a kicsi nálatok sem. :-)
VálaszTörlésMindig ad feladatot, sosem unatkozunk mellette.
VálaszTörlés