Így alszanak Ők

Csak egy picit tartottam attól, hogy a környezetváltás mennyire fogja a fiúk alvási szokásait befolyásolni. Csavargós, kirándulós, felfedezős család vagyunk, többször hajtották már álomra a fejüket idegen ágyba, de nem huzamos ideig.
Vincinek Szécsényben utazóágya van, Kendus velem alszik a kanapén(ami Dédi szerint heverő és szerinte 2 személyes, szerintem inkább 1:)Az alapfelállás az volt, hogy Kende a kanapé melletti ifjúsági ágyba alszik(ami kb. 50 éves, semmi baja nincs, csak kicsit lejt..), de valahogy mindig mellettem kötött ki. Persze ezt is megszoktam: hol a kezét teszi az arcomba, hol keresztbe fekszik, mozdulni alig merek, nehogy felébredjen. Egyszer leesett az ágyról. Csak sejtéseim vannak, hogy történhetett: a lábaival eltolta a fotelt,-ami éppen a biztonsága miatt van odatéve-és legurult.

Éjszaka Vinci minimum kétszer ébred, jobb esetben simogatásra vagy egy kis tejre vágyik és alszik vissza. Otthon úgy szokta meg, hogy az ágya mellé kuporodok/unk mese vagy ének és megszorítjuk egymás kezét és alszik már. Itt a hálós utazóágyban kéz"matatás"nincs, helyette kidobálja az ágybetét. Egy vastag paplant tettem be neki, mert az ágybetét baromi kényelmetlen, kemény.

Azon a héten, amikor tombolt a kánikula 29 fok volt éjszaka bent a szobában. Lehetett volna ablakot nyitni, de az utcáról beszűrődő zaj zavart(nyugdíjas övezethez vagyok szokva)a papírvékony falak miatt szó szerint hallom a szomszéd beszélgetését vagy azt, hogy mit néz a tévében(az alattunk lakó szóvá tette, hogy a fiúk úgy rohangálnak, hogy leszakad a plafon. Bumm. Szinte alig töltöttünk bent időt, enni és aludni járunk haza, gyerekekről van szó...)
Ha hazamegyünk és a fiúk belakják a szobájukat, Vincit átszoktatom a hálóból az autós ágyba. Kb. Kendus is ennyi idős volt, amikor nagyfiús ágyat kapott.

Felújítás harmadik rész

Legutóbb, amikor hazalátogatunk Szécsényben felejtettem a fényképezőgépem. Friss képeim nincsenek. A felújítás előtt kb. 6 héttel számoltunk, ennyi idő kell, amíg minden átalakul. Eddig úgy tűnik tudjuk/tudják tartani a határidőt. A kőműves brigáddal maximálisan elégedettek vagyunk, csak ajánlani tudom őket. Dolgosak, becsületesek, értenek a szakmájukhoz. 

Legnagyobb örömöm, hogy sikerült arra rábeszélnem Zolit, hogy a konyha-étkező-nappali és a vendégszoba(Erika szobája)burkolatát is kicseréljük.

Eddig egy bibi jött közbe: már lebetonozták a fiúk szobáját, amikor rájöttünk arra, hogy a föld alatti 70 éves vízcsövet is ki kell(ene)cserélni. Nekem és Zolinak is mondta a vízszerelő, hogy 70 éves kb a cső, de azt mondta, hogy ráérünk még a cserével, mert vastagfalú. Későn esett le a tantusz, lehet, hogy a régi cső még bírja 2-5-10 évig, de a közeljövőben nem szeretnénk felújítani a szobát(csőtörésről hallani sem akarok). Végül egy kis részen feltörték a kőművesek a betont és kicseréltük a rozsdás csövet. Utólag mondta a vízszerelő, hogy jól döntöttünk.....

A másik bibi, hogy eltelelt kb. 1,5 hét a felújításból, amikor eszembe jutott, hogy a hűtőből és a fagyasztóból nem lett kipakolva....valahogy más volt a prioritás. Zolinak szóltam, hogy sürgősen dobáljon ki mindent a hűtőből. Már gombásodott, büdösödött....

Hétfőn már a festők veszik át a főszerepet a burkolóktól. 

Hollókőn

Hollókőre évente egyszer elmegyünk. Nincs messze és mindig tud újat mutatni.  Húsvétkor és pünkösdkor lépni nem lehet a tömegbe, más alkalmakkor élvezhetőek a programok.Vinci a vasárnapi kirándulást kapta szülinapi élményajándékba, előtte Dédinél megettük a finom lúdláb tortáját

, itt volt Dalma és Laci is.

Akárhányszor megyünk az ófaluba első dolgunk beülni a Muskátli vendéglőbe.

Magyaros ételek, igényes környezet, normális árak , kedves személyzet jellemzi, itt a vendég tényleg vendégnek érzi magát. Bőséges adagot adnak, maradékból ebédeltünk másnap. Hétvégente élőzenével várják a vendégeket.

Most ismerősök húzták a talpalávalót. Vincinek külön többször odajött a hegedűs muzsikálni, Vini közben még enni is elfelejtett, annyira ámulatba esett:)

Aztán eljött az a pont, hogy felállt az asztaltól, odament ahhoz a hegedűtokhoz, amibe a borravalót gyűjti a zenekar és összeszedte benne a pénzt, vitte az apjának:)
Hollókő ebben az évben 2 milliárd forint támogatást kapott(ami rengeteg pénz),

látványos fejlesztések, építkezések zajlottak/zajlanak.

Megújult a vár (is)
Új aszfalt van, új a köves út, program "házakat"építettek. Még soha nem láttam, hogy a csatornafedőn is szerepel Hollókő neve és egy táncos pár.

Jártunk fazekasnál(régi vágyunk, hogy a konyhába hollókői fazekas által készített termékek legyenek), baba múzeumba, szatócsboltba.

Szerelem volt első látásra az új fali kulcstartónkkal.

A vár alatt fut egy tanösvény. 10 állomás van kialakítva, állomásonként a helyi, őshonos növényekkel, állatokkal,(láttunk szarvasbogarat és fekete harkályt is) rovarokkal ismerkedhet meg a turista. Három szuper fajátszótér van a domb oldalában,

rajtunk kívül senki nem volt az erdőben, miénk volt az egész.

Nincsenek nagy szintkülönbségek, gyerekkel simán vállalható a túra.

 Sajnos rengeteg a szúnyog, méhecske, bögöly és társaik. Egy fertőzött szúnyog jól összecsípkedte Vinit(mai délelőttünket a helyi gyerekorvosnál töltöttük, a kis Jumurdzsákom feldagadt arccal ébredt)

Az erdőben már éreztem az ősz illatát...

Tesók

Textilfestés

A pólófestés is szülinapi hagyomány már nálunk.

Tescóban vásároltam jó minőségű olcsó pólókat a fiúknak. Kendus egyszínű fehéret kapott(már a sulis részlegről kell neki ruhát venni...ajjajj), Vini színes pólócsomagot kapott(három van kettő áráért).
Kendusnak a nevét ráírtam, ő átszínezte a betűit.

Aztán szabadkezet kapott: a nyaka köré nyakékhez hasonlót rajzolt,

állatokat is rajzolt(egérben már profi), hátoldalára egy komplett tornatermet!

Az egészet ő találta ki, használta az öt alapszínt.
Vincinek is ráírtam a nevét, rajzoltam neki macskát, halat a hátoldalára és autót az elejére. Utána természetesen ő is szabadon alkothatott.

Színezett, firkált(bútorra, kőre is. Simán nedves ronggyal lemostam, nyomot nem hagyott semmin)
Nagyon élvezték. Abban feszítettek Vinci szülinapján és holnap is abban lesznek, amikor tortázni, ünnepelni fogunk. Amerre jártunk, többen megcsodálták őket az egyedi felsőrészükben.
Milan márkájú textilfilccel dolgoztunk, az útmutatás alapján rajzolás után vasalás következik.
Az utóbbi kimaradt, kimostam 30 fokon őket és nem kopott ki a minta.
Elteszem emlékbe a pólókat, ha kinőtték őket.

Lakat játék

Mindene megvan a fiúknak. Tényleg. Szerencsések vagyunk.
Játékokból Dunát lehet rekeszteni, csinos ruhákban járnak, panaszra nincs okunk. Jó soruk van a legénykéimnek.
Szülinapra nem játékot kapnak, hanem élményt. Na jó, könyvből és diafilmből soha nem elég:)
Mégis, amikor megláttam az okosjatek.hu oldalon, a "lakat-játékot", rögtön tudtam, hogy ez telitalálat lesz Vincinél(és Kendusnál is).

A játék lényege: hat kis ablakhoz hat különböző lakat tartozik.

Fatáblán vannak a kis ablakok, aki ügyesen feloldja a lakatot és ügyesen kinyitja az ablakokat, akkor viccesen illusztrált állatok figyelnek a gyerkőcre.

Fejleszti a kézügyességet, szem-kéz koordinációt, memóriát, kitartást igényel!

Szülinapos Vinci!

Kérdez

Sparban nézelődöm a tusfürdők között.
Kende felemel egy doboz óvszert. "Nézd, Anya új cukorka!"
(Dédi kiokosítja őt cukorkából: van pille, kemény, szőlő, gumis, folyó és a többiek)
Nem cukorka az, hanem óvszer!
Boxer?
Azt mire használják?

Egerben lazítottunk

Elmenekültünk a hétvégi hőségriadó elől Egerbe,

méghozzá abba a hotelbe, ahova az első randizások alkalmával Zoli elvitt.
Reggeli után az erkélyen szobroztak a fiúk és várták az Apjukat, nagyon érezni rajtuk(és persze rajtam is), hogy nincs itt velünk. Szombat-vasárnapra az Apjukra ragadtak, volt Apa-fiai séta, addig én a hűvös szobában lógattam a lábam, elolvastam egy Nők Lapját(amit egyhuzamban már régen nem)Eger gyönyörű!
Közös kártyapartik,

játszószobában főzés,

belvárosi barangolás

is belefért a két napba.
A hotel fürdőrésze mindenki igényét kielégítette, nem hiányzott semmi csak egy úszógumi(a felújítás előtt kidobtuk őket, addig lyukasan tároltam a kamrába, "majdjólesz"valamire címszó alatt). Első nekifutásra Vinci visított a vízbe

(mindenki jól megnézett magának), második próbálkozáskor már nem akart kijönni.

Fog ez a vízhez szoktatás menni csak idő kérdése az egész.
Gyerekmedencébe volt csúszda

, spriccelő teknősbéka, mászófal, köpködő polip és még pár gyerekbolondító játék.

Mindent kipróbáltak a gyerekek.

Átmentünk velük a melegebb medencébe, ott már lehetett Vinit dobálni, Kendus a karjaimba ugrott. Miután fél napot a vízben(víz alatt) töltöttem, akkor esett le, hogy fülgyulladás után nem biztos, hogy a legjobb dolog az úszás. Szerencsére nem lett semmilyen következménye.
Vacsoraidőre teljesen kipurcantak. Kb. 3 percet töltöttek a fenekükön. Felváltva szaladgáltunk utánuk, este arra panaszkodtunk egymásnak, hogy alig rágjuk meg az ételt, mert rohanni kell.
Vicces volt, ahogy Kendus magára tekerte a törölközőt(köntös is valahol otthon a dobozok alján), le kellett volna kameráznom. Mindent eltakart, csak a fenék-fütyi rész maradt ki. Vinci nem pisilt be, pelust nem viseli el a kánikulában, ment minden a wc-be. Lehet, hogy előbb lesz szobatiszta, mint ahogy beszélni fog?!
Vasárnap az ebédnél a felszolgáló lány  ritka vezetékneve megegyezett az enyémmel. Úgy írja, ahogy én. A rokonokon kívül még soha nem találkoztam a vezetéknevemmel.
Eger- Szécsény távolság alatt  négyszer álltunk meg, Vinci sírt a leesett cumi után, Kendusnak pisilnie kellett, dinnyét vettünk, tankoltunk. A legeslegjobb, hogy együtt voltunk!

Felújítás második rész

Amíg távol vagyunk az otthonunktól hetente egyszer hazamegyünk. Nincs fix nap, hogy mikor(első alkalommal akkor mentünk, amikor a kedvenc bútoráruházam akciós napot tartott, második alkalommal akkor mentünk, amikor Zoli külföldön volt, ránéztünk a házra és a munkásokra:)

Kendus átmegy szomszédolni, játszani, addig Vinci beáll a melósok közé.

Kisebbikből tutira szerelő vagy szakmunkás lesz(a nagyobbik inkább "tudományos"beállítottságú). Vinci szerszámot fog, megy, fut, szerel. Boldogan ült le a kőművesekkel ebédelni a lépcsőre.

Az egyiktől elkunyerálta a szendvicse felét(úgy ette,mint,akit éheztetnek), másoknak az energiaitalára hajtott. Bízom benne, hogy nem lesz semmiféle rossz szenvedély rabja. Már most követeli a kávémat, Zoli coláját és kíváncsian nézi, ahogy Joli cigizik. Felajánlottam Vinci munkáját a kőműves brigádnak: korán kel, keveset alszik, jó a teherbírása, dolgos, csak enni adjanak neki:)

Kendus leszüreteli a málnabokrot, néhány ribizliszemet mindig talál.

Az utóbbival kidekorálta az arcát pókembernek, én csak nevettem az egészen. Szárnyal a kreativitása már területen is.

Újabb hét elteltével látványosan haladnak a szakemberek a felújítással.

Le lett bontva a feleslegessé vált kémény, új feljáró a tetőtérbe elkészült,

a nappali-konyha-étkező boltíve megépült, lebetonozták az előszobát, elkészült a mosókonyha fala,

beraktak egy új ablakot a mosogató fölé(eddig is világosak voltak a szobák, de most még jobban.

Kicserélték a vizesek a föld alatti vezetékeket, az új konyha részbe teljesen átvezették a vizet.

Második konténert használjuk el, rengeteg a bontási törmelék.

Az igazi az lett volna, ha mindezt akkor csináljuk(2008-ban), amikor megvettük a házat. Most két gyerekkel izgalmasabb.

Kendeszáj

Vinci izzadós típus. Ha kimerült, akkor is folyik a víz a fejéről. A mostani kánikulában  gyakori a hajmosás, amit utál.
Este az ágyban egymás mellett fekszünk. Kende megszólal:"Jajj Vinci vidd már innen azt az izzadós, büdi fejedet!"

Ribizlibokor mellett kinőtt egy ismeretlen eredetű virág. Több kertbarát ismerőstől kérdeztük, hogy mi lehet, de senki nem tudja.
Kende azonban igen: Gyógyító növény(gyógynövény)

Dédinek meséli, hogy Apa gonosz filmeket néz a tévében.

Döglött szúnyogok vannak a lépcsőházban. "Ezek meghalottak!"

Formában

Vinci hozza a formáját, az első napokban a nagyszoba tapétáját térdmagasságban felszakította Dédinél. Látványos helyen van, korrigálni nem tudom.

Összetört egy kispoharat, a két fiú valamivel felkarcolta a kádat(hogy mivel nem jöttem rá), csapkodják az ajtókat(állandóan huzat van). Az utóbbit az egyik szomszéd szóvá is tette, elmondta, hogy őt zavarja az éjszakai ajtócsapkodás. Na, azok nem a fiaim, mert a kettő közül a nagyobbik alszik, a kisebbik tombolt éjfél és kettő között egy hosszabbat, de ágyról nem megy le, nem randalírozik. Vinci utazóágyban pihen, közvetlenül a mi ágyunk mellett(1973-ban vásárolt, minden mozdulatra nyikorog egy hangosat). Az utazóágy felé görnyedve próbálom altatni, nem jön össze, akkor bekerül Kende mellé, de akkor már nekem nincs hely. Megvárom, hogy elteljen az a bizonyos 10 perc, amikor már csukva a szeme és beteszem az ágyba. Nyikorgásra indul a sírás elölről. Valamit ki kell találnom.

Dédi gyűjti a vizet(zuhanyzás után)lavórokba, takarékoskodik. Vinci belenyúl és kifröcsköli. Kulccsal zárjuk az ajtókat, ha nem felejtjük el.

Érkezésünk után a babakocsit betoltam a pincébe. Dédi és az egyik szomszéd ajtaja egymás mellett van. A kedves szomszéd már este jelezte, hogy nem jó helyre került a babakocsi, mert nem tudja a bicóját kivenni, keressek neki új helyet mellékesen megjegyezte, hogy neveletlenek a gyerekek. Betettem a kocsiba. Jobb a békesség, vendégek vagyunk, nekünk kell alkalmazkodni. Másnap jött, burkoltan bocsánatot kért.

Vinci megtanulta a varrógép(muzeális darab)kerekét kézzel hajtani. Egyébként asztalként funkcionál.

Kendust jól elkényeztetik Laciék és Dédiék. Állandóan a csoki, cukorka, ilyen-olyan édesség. Kende jár Dédivel shoppingolni, megkapta a város legdrágább újságját(Lego Ninjago figurával). Már reggelinél téma, hova mennek és mit vesznek. Elkezdte gyűjteni a közeli bolt matricáit, plüss gyümölcsre gyúr. 

Szécsényben nyaralunk

Amíg otthon teljes ráncfelvarráson esik át a házunk, addig Szécsényben Dédinél húzzuk meg magunkat, Zoli otthon tartja a frontot.
Dédi társasházban lakik, a házban vegyes korosztályúak laknak, inkább idősebbek, gyerek csak a földszinti családnál, hangjukat nem hallani. Tartottam tőle, hogy fogják a szomszédok tolerálni Vinci ordítását, a fiúk hangos hancúrozását. Az időjárás velem van, alvás időben jövünk fel, délelőtt és délután is tudunk kint lenni. A városban két játszótér van. Az egyikre rálátunk Dédi erkélyéről, kicsi, két mászókás-csúszdás játék van, a célnak megfelel. Plusz egy homokozó, amit a kóbor állatok is szívesen látogatnak. A csúcs, hogy a játszótér végén van egy biciklipálya(nem kell nagy dolgokra gondolni, betonos rész). Itt Kendus tud rollerezni, lehet labdázni. Minden gyerek megcsodálja/kipróbálja a csattogós lepkénket. Vettünk aszfaltkrétát, hoztunk ugrálókötelet, labdát. Gyorsan elmegy az idő. Vannak ismerősök is("Te olyan ismerős vagy nekem, nem tudom honnan?
"Itt laktam 18 éves koromig, két házzal odébb tőletek:), a játszótéri anyukák nagyon közvetlenek(egyből odajönnek dumcsizni, nem úgy,mint a fővárosban), aranyosak. Kendus is nyitott, barátkozó, gyorsan és könnyen ismerkedik.
A másik játszótér Déditől messzebb van, gyalog sem elérhetetlen, nem volt még bátorságom a felfedező kisebbel gyalog elindulni, maradt az autózás. Ez egy zárt játszótér, Vincinek kb. 10 perc kellett és már tudta az ajtót nyitni-zárni. Sajnos közvetlenül az út mellett van, nem forgalmas, így is sikerült már Vininek kiszaladni az autó elé.
Egy héten egyszer hazalátogatok velük, megnézem hogyan haladnak a munkálatok, hozok egy táskányi szennyest, kiszedem a gazt, locsolok, bevásárolok.
A játszóterezésen túl próbálok programokat kitalálni: voltunk a városi horgásztónál sétálni. Volt szúnyogirtás, mégis alaposan telecsípkedték a fiúkat a dögök, Vincinek még a szemzugában is van. Elmentünk az ottani kilátóhoz. Találkozunk keresztanyámmal, gimis barátnővel, rokonnal.
A városban vendégeskedett egy vándorcirkusz. Este 7-kor voltak az előadások, Kendus szeretett volna menni, de Vinit nem tudtam kire hagyni(Dédi Nyíregyházán nyaralt)este 7-kor. Megígértem neki, hogy ha hazamegyünk, akkor ellátogatunk a Fővárosi Nagycirkuszba.
Sokkal jobb itt a levegő, mint otthon(hiába lakunk kertvárosi részen), ezt pár éve tűnt csak fel. Reggel szó szerint harapni lehet és hűvös van. Olcsóbb a papírbolt és a zöldséges, mint nálunk:)

Képes beszámoló a felújítás első napjairól

Kendeszáj

A nagy dobozolásban megtalált valamit.
"Évek óta ezt keresem!"
(Még jó, hogy csak 4,5 éves:)

Te meg Apa szerelmesek vagytok?
Láttam, hogy szájra adtatok puszit egymásnak!

Szécsény még Magyarországon van?

Megjegyezte valaki, hogy milyen hisztis Vinci.
Erre Kende: "otthon is mindig sír!"

Azért szeretek Apával mosóba menni, mert mindig vesz valamit!

Kezdődik!!

Holnap kezdődik a nagy bummm.
Betonozás, falbontás, lépcsőfeljáró építés, szigetelés, nyílászárók berakása.
A könyvek dobozolása, szelektálása a legnehezebb. Könyvmoly vagyok, Kendével együtt. Rengeteg könyvem van, főleg az egyetemi évek óta/alatt halmozódtak fel. Könyv könyv hátán, ömlesztve. A gyerekkönyvek vannak  csak külön. Zolinak néhány régi darabja van, inkább filmes,mint könyves. Három nagy dobozzal selejteztem ki, olyanokat,mint 20 évvel ezelőtti hahota könyvek vagy pl. Mátészalka történet. Első nap, amikor kitettem a ház elé azt mondta Zoli, úgyse kell senkinek, vigyem el a szelektívhez. Láss csodát, a szomszéd elvitte, bevitte a pszichiátriára, ott könyvadomány gyűjtés zajlik. Szerencse, hogy a másik szomszéd költöztető cégnél dolgozik, ő azzal segített, hogy papírdobozokat hozott nekünk, pont annyit, amennyire szükségünk van.
Pont jókor jött a lehűlés, már nehezen bírtuk/bírtam a benti 27 fokot. Vinci az elmúlt napokban szétrágott két cumit és alig aludt. Mindenhol leteszi a fejét, de nem alszik el. Jellegzetes Vini póz a fej le popsi égnek. Utálja a pelust, leszedi magáról, melegíti. Gondoltam egy nagyot, akkor legyen pucéran, nagyon élvezi, majd jelez nagydolognál, többször ráültettem a wc-re. Kende szobáját 10 centinként megjelölte...Az tűnt fel, hogy kakis a body, aztán a takaró. Felhúztam a redőnyt és láttam a nyomokat. Pisitócsa sehol nem volt ellenben kaki mindenhol.
 Tegnap délután szenvedtem a fülfájásom miatt, éjszakára kifakadt, délben már a Dél-Pestiben "randiztam" a fül-orr-gégészünkkel. Középfülgyulladás, szerencsére magától folyik belőle a váladék, kellemetlen.
Szusszanásként tegnap délelőtt átmentünk Kende ovis pajtijához, "mert neki jó játékai vannak."

Kopaszin

Dobozolásból jelest kapnánk, turbó fokozatra kapcsoltunk, köszi Roni a segítséget!

 Ismét tábori hangulat van bent a házban. Őszinte leszek nem hiányzott a sok por, zsákolás

kipakolás,

DE! olyan szép lesz a végeredmény!Teljes nagytakarítás után imádom a tisztaság illatot. Holnaptól dobozokból eszünk csütörtökig,(Zoli tovább is) aztán lemegyünk a Dédihez, őt boldogítjuk. Az idő is velünk van, sokkal jobb kánikulában a teraszra cipekedni, mint szakadó esőben, hidegben.
Szombat délután kimentünk a Kopaszira repcsiket lesni, Dunába kacsázni, kürtőskalácsozni. Kendus talált egy kagylót, Dédinek azt mesélte a telefonba, hogy a "tengernél találtam":)
Családilag rollereztünk, Kendus kérte, hogy csináljunk "vetődést"is: a rollerről a fűbe essünk bele(mert az olyan puha), na ebben nem voltam partner, egyedül hajtotta végre a kaszkadőr elképzeléseit.

Vinci fél a medencébe, a bokáig érő vízben nem mer leülni(nincs rossz emléke), a Dunába simán belegázolt volna. Levettük a szivacsszandit a lábáról(25-ös méret, nemrég még Kendus lábán volt)és lógathatta a tappancsát a hideg Dunába, azt az örömöt a pofiján látni kell!

Láttunk egy menyasszonyt, Kendus nem hagyta szó nélkül: "De csúnya ez a néni!"-persze jó hangosan. Egyetértettünk vele.