Bécsben III. rész

Két délután is bementünk a múzeumnegyedbe. Hát az valami gyönyörű része a városnak!Jártunk a Pillangóházban

és a Természettudományi múzeumban is.
Fiúk mindkettőt nagyon élvezték és mire bejutottunk Vinci rendesen elfáradt. Pillangóházban szabadon repkednek a  színes pillangók, párás a levegő és iszonyú meleg van, ömlött rólunk a viz, annak ellenére, hogy pólóba mentünk be. Láttuk, hogy esznek a pillangók. Egy olyan pillanatban, amikor Vincit már vittem a kezembe, mert esett-kelt, letépett egy virágot(ritka és szép virágot), Kende a kis patakból kiszedett vagy három apró kavicsot és nem igazán értette, hogy miért dobálnak emberek pénzt a vizbe. Láttam, hogy elfogyott a türelmük, kijöttünk, amíg a nagyobbnak segítettem öltözni, addig a kisebb lehúzta egy nőcinek a sálját. Zoli még soha nem volt ennyit velünk, a hatodik napra teljesen kikészült, ahogy ő mondja, "átment kiszolgálószemélyzetté"és elmondása szerint a munkája során nem fárad el annyira, mint velünk a hat nap alatt.
Miután kijöttünk a Lepkeházból, Vini talált magának lépcsőt

(mondtam már, hogy ha lépcsőt talál nem tágít mellőle?), kavicsokat, lejtőt, füves területet.

Kendus rollerezett velem.

Amikor elfáradt, akkor felpattantam mellé és hajtottam a járgányt, a poén kedvéért összehúztuk magunkat és Vinit is felállítottuk rá, Bírták nagyon.

Három utcazenészhez másnap is visszamentünk. Az egyik harmonikázott

, maga a hangszer és a jelmez tetszett a fiúknak. Két diákforma ásóra és seprűre rakta a húrokat és azon játszottak. Ilyet sem láttunk/hallottunk még.

Természettudományi múzeum neoreneszánsz épülete elvarázsolt engem,

Vinit a lépcsői, Kendét a mamutok, Zolit a belépő ára:)
Vinci itt  hangosan szaladgált a termek között, nyilván őt annyira nem kötötte le.

Az őrök húzták a szájukat, az egyik szólt, hogy csináljak vele valamit...Csak annyit mondtam, hogy gyerek.(hamarosan kimentünk) A mamutokat állandóan meg akarta simogatni, ha arrébb vittük két teremmel, akkor visszafutott hozzájuk.
Szép időnk volt, sokat sétáltunk a Parlament, Rathaus környékén. Játszóteret arra nem találtunk.
Hazafelé

terveztük, hogy benézzünk Tamásékhoz Pannonhalmára(nosztalgiával gondoltam a Tamásékkal közös bécsi kirándulásra többször, "ja, én itt jártam"), Katihoz Győrbe, de nem lett belőle semmi, mert Zoli náthával küzdött.
Mosonmagyaróváron megálltunk Ferinél a temetőbe, akire sokat gondolunk(vele is voltunk Bécsben), jó érzés tudni, hogy szép, gondozott a sírja.