Bécsben II. rész

Az állatkert után megnéztük a schönbrunni kastélyt(persze előbb az állatkert, aztán a kultúra)Több alkalommal voltam a kastélyban és mindig tátva marad a szám, annyira gyönyörű!Tudtak építkezni!
A fiúk lefáradva jöttek mellettünk, illedelmesen viselkedtek(itt), dagadt is a mellem a büszkeségtől.
A kastély parkjában sétáltunk.

Minimális területen volt egy hókupac, persze nem hagyták ki, hogy ne fetrengjenek benne.
Hazafelé beszereztük a vacsorát, a mikróban melegíthető, könnyen felejthető sok E-betűs tésztaételt,  a közeli Billában. Emellett minden sarkon pékségbe botlik az ember. Tényleg nagyon finom pékárút és kávét lehet kapni, le is lehet ülni(metrómegállóban is, nincs bűz és tisztaság mindenhol)Nem telt el nap, hogy ne ettünk volna fánkot!
Kende kérése volt, hogy menjünk el a csokimúzeumba.("Menjünk cokimúzeumba!")

Két édesszájú szülő gyermeke, mit várok:)

 Messze volt a szállásunktól, legalább 1,5 órát utaztunk, többször átszálltunk. Az utolsó átszállásnál elvesztettem a fonalat, segítséget kértem, annyira rendes volt a fiú, akit leszólítottam, hogy elővette az iphone-t és rákeresett a múzeumra. Több embert megkérdeztem, de nem tudták hol van a csokimúzeum, nem hallottak róla.
Csokimúzeum, ami gyár is egyben. Üvegfal választja el a látogatót a gépsortól. Miután megvettük a belépőjegyünket, kedvesen megkínáltak banános csokival, aztán a múzeum több pontján volt kirakva kóstoló, mi mindent végigettük(persze a végén nem hagytuk ki a boltot, amit megkóstoltunk,-mind ízlett, abból vettünk is.)
Egyedül itt volt magyarul is kiírva minden információ.
Olyan jó volt a csoki tömény illatát magunkba szívni, csokiszökőkútból nassolni. A terem végén külön gyereksarkot alakítottak ki, Kendus leült színezni, mit színezett?Tortát:)
Több helyen jártunk, egyedül a csokimúzeumban volt külön baba-mama szoba(de itt sem lehetett volna nyugodtan babát szoptatni, max. ha anyuka ráül a wc tetejére)Ez feltűnt, nálunk több múzeumba van pipec helyiség ilyen célokra.
Miután jól teleettük magunkat édességgel, Zoli kitalálta, hogy hazafele együnk kebabot. Én annyira nem rajongok érte, de legyen. Egy sétálóutcában kinéztem török éttermet,beülős. Menüt kértünk, amiben volt paradicsomleves is, később mindketten rosszul lettünk, a fiúk nem ettek belőle, szerencsére. Így visszagondolva nem sok köze volt a paradicsomhoz, mégis megettük. Az én gyomrom sok mindent kibír, de ettől estére hányingerem lett, felpuffadtam, Zoli hasmenéssel küzdött.
Reggelre rendbe jöttünk, Práter volt a következő úticél. Nyitásra odamentünk a Madame Tussauids múzeumhoz(így is sorba álltunk)

, nagyon-nagyon tetszett!A figurák tényleg élethűek,

a zenei részlegen

beültünk a dobok, zongora mögé, parókát húztunk,mikrofont ragadtunk, "buliztunk".

Kifelé jövet rossz gombot nyomtunk meg a liftben, alagsorba kerültünk, a fiúk elmentek wc-re és pár perc múlva jött a biztonsági őr, hogy gyorsan menjünk ki és hogy kerültünk mi oda..és kik vagyunk, stb.
A téli időjárás miatt a játékok 80%-t nem lehetett kipróbálni, a dodzsem és a kis tűzoltó üzemelt.

Emlékszem, hogy régen a budapesti Vidámparkba ha az ember belépett már fizetett, pedig még fel sem ült semmire. Na itt csak akkor kell fizetni, ha valamelyik játékot használod.Több óriáskerék van a Práter területén, az egyik 1897 óta üzemel, ebbe szívesen felült volna Zoli Kendével, (én tériszonyos vagyok:)de a hosszú sor és az ára elriasztotta őket. Helyette a Parlament mellett felállított városnéző toronyba

befizettek és nem bánták meg!