a szoptatás.
Vini úgy döntött már 1 hete, hogy nem szopizik többé.
11 hónapos koráig szoptattam.
Abba a kategóriába tartozom, akik imádtak szoptatni. Nem is tudtam volna magamat elképzelni tápszermelegítés közben:)
A természet úgy alkotta meg az anyákat, hogy szoptatni tudjanak. Velünk született ösztön.
Boldogsággal töltött el, amikor születése után továbbra is a testemből tudtam táplálni.
Miután világra jött rögtön jelezte, hogy éhes!
Zolit megkérdezte, hogy szoptathatom-e(milyen bugyuta kérdés), hát persze!
Az első éjszaka külön voltunk, aztán a második éjszakától kezdve éjszaka és nappal csak a cicin lógott.
Az első hónapokban fejtem, aztán beállt a kereslet-kínálatra a mellem és nem volt rá szükség.(Pedig Kendus után még egy elektromos mellszívót is vettünk, ő 18 hónapos koráig szopizott, 8 hónapos koráig eladtam a lefejt tejet, mert annyi volt)
Nálam a kiadós étkezés, a nagy mennyiségű folyadék és a pihenés hozta meg a tejet. Ha aludtam, ettem, ittam eleget, akkor ömlött a tejci.
1-2 hónapja alig alszom(Vince felébred éjjel és órákat fent van, ha nincs vele foglalkozva, akkor sír, ordít. Az éjszaka és a nappal között alig van különbség.), a kialvatlanság miatt nincs igazán étvágyam, ha eszem, akkor is rendszertelenül, inni pedig elfelejtek. Szerintem ennek köszönhető, hogy már ha van alig van tejem.
A mellem nem feszít, nem csöppen belőle a tej, nincs szorító érzés. Fogytam, ami a mellemnél a legszembetűnőbb.
Többször próbáltam, hogy lefekvés előtt legalább cicizzen, de nem érdekelte a dolog, beleharapott a két erős fogával a mellembe és tovább mászott.
Emlékszem Kendusnál az volt a kérdés, hogyan apasszam el a tejet.
Vinit szoptattam volna még, de erre ő már nem tart igény. Nagyfiú lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése