Ügyesen eljátszik egyedül, nem igényli a társaságomat, szerepjátékozik, épít, legózik,kirakózik, színez. Van, hogy annyira belemerül a játékba, hogy százszor szólok neki, akkor sem hall, teljesen belemerül a játék világába. Szerencsésnek mondhatom magam, mert teljesen "elvan" a játékaival, tud játszani, nem unja meg őket, leköti magát vele(akár egész délelőtt is). Ez nem jelenti azt, hogy nem játszom vele (társasjátékozni is nagyon szeret)vagy nem ülök mellette és figyelem, hogy mit csinál. Ha nem megy oviba(ilyen január óta betegség miatt nem volt, 2 napot maradt itthon orrfolyással), akkor reggel kitalálja, hogy mivel szeretne játszani, ha olyan, ami a polcon van, akkor megkér, hogy vegyem le.(elpakolni azt nem szeret)
Ha babásat játszik, akkor szól, hogy "Anya, játszunk babásat?"Ami abból áll, hogy ringatja Tamit a babkocsiba, főzzünk neki, hintáztatjuk, tornáztatjuk, mesélünk neki. Olyan cuki, amikor büfizteti:)
Ma legóból megépítette a Keleti pályaudvart!(4es metróztunk), pöpec lett. A pályaudvarra kerültek legóemberkék, rendőrségi autó.
Ha kint vagyunk, akkor a homokból nem lehet kiszedni, süt-főz, alagutat épít.
Egyre többet van a trambulinban is(gyorsan elszédül, extrémül képes szédülni, utálja, ha pörgetik, pl. a tornán a tölcsért).
A trambulinban Pókembert utánozza:)Ugrál, esik, vetődik.
Ha kérdezem, hogy mit játszott az oviban, akkor azt mondja, hogy épített Damival.
Annyira jó, amikor így "molyolnak". :-) Nálunk akkor kért babát a nagyobbik gyerekünk, amikor a kicsi a pocakomban lakott, bár mostanában eléggé mostoha körülmények között tartják szegény babát...
VálaszTörlés