Népszabadságban olvastam a vendéglőről, kapóra jött , hogy az étterem héten próbáljuk is ki.
Az étterem héten fix áron lehet(3300ft)három fogásos menüt enni az ország azon éttermeiben, amelyek csatlakoznak az akcióhoz. Gyorsnak kell lenni(már hétfőn asztalt érdemes foglalni) és különleges(elképesztően drága, puccos, elismert)helyekre is el lehet jutni egy jót enni.
Szombat délután 16-re foglaltam asztalt, amiből öt lett, mivel Vinci(szokatlanul "sokat") aludt. Jobb is volt így, mert betudtuk vacsinak az étkezést.
A vendéglő a Hegedű utcában van, közel a Nagymezőhöz, Oktogonhoz.
A pincérnő halkan megkérdezte, hogy az étterem hétre jöttünk. Talán azért, mert külön étlap jár és olcsóbban lehet enni, aki meg nem tud róla, egyen drágán...más asztalnál nem reklámozták az akciót. Tipikus magyar hozzáállás. Rajtunk kivül egy magyar család volt, több angol, német nyelvű beszélgetést hallottam.
Az étlapon(ami egy fénymásolt lap volt, csak, hogy kritikát is írjak:)) Ha már minden olyan "iskolás" volt, lehetett volna a menü egy füzetbe vagy régi naplóba beleírva, tényleg csak egy kis kreativitás kell hozzá.
Az étlap végén szerepelt, hogy: "jó étvágyat kíván a séf: Serényi Zsolt."(Akit a Paprikából "ismertem"), rákérdeztem, de a pincérnő sanda mosollyal elárulta, hogy ő csak a nevét adta hozzá, "egyébként itt szokott lenni":), a menüket ő találta ki és határozottan állította, hogy a szakácsaik is profik. A szakácsok tényleg jól dolgoztak, az ételek finomak voltak, bőséges adagot kaptunk. A főételhez alig nyúltam hozzá, mert tele volt a pocakom, de a desszerttel együtt becsomagolták , megvolt a vasárnapi ebédem:)(Még az indulás előtt itthon ettem egy kis rizskókhot, amit nem kellett volna, de nem tudtam mira számíthatok:)
A hely különleges atmoszférájú, tényleg érdemes kipróbálni!Olyan érzésem volt, mintha a 60-as években egy falusi iskolába lennék, kicsit szocreál.
A falon régi olvasókönyv darabok, hátul nagy tábla, mellette egy plakát, ami a helyes háttartásra(ahogyan az asztal mellett ülünk) hívja fel a figyelmet.
A székek , asztalok is korabeliek.
Hoztuk egyébként a formánkat: először én öntöttem ki a limonádémat(homoktövises-csipkebogyós), aztán Kendus.(kétszer hangosan szólt, hogy kakilnia kell...)
Vinci kinézte a szánkból az ételt, addig ordított, mérgelődött, amíg meg nem ette az előételem nagy részét.
Vincinek a pincérnő miután leültünk hozott egy etetőszéket(IKEÁS, nem állítható támlájú), mondtam neki, hogy még nem tud ülni, ha nem dönthető az etetőszék, akkor marad a babkocsiban, de kedves volt részéről.(Lazacot most evett először, baja nem lett tőle, könnyen lecsúszott neki, csak a mennyiségét kifogásolta)
Hétközben olcsó két-három fogásos menüket is lehet választani. A vendéglő melletti udvaron, "művházba"bulikat is tartanak.
Az én menüm, tényleg nagyon finom volt: előétel: gyömbéres lazacfilé tormás káposztasalátával
Főétel: BBQ pulykacomb sült zöldségekkel és rizzsel
Desszert: Kardamonos kakaós tiramisu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése