Annyira ordít, hogy bevörösödik a buksija, kidüllednek az erei. Karban megfeszíti magát és kiugrana, ha tehetné, már büfizésnél sem elég ,ha egy kézzel tartom a vállamon. Ha felfedezi a lámpát, akkor kicsavarja magát a kezemből. Cumival alszik el, ha mély álomba zuhan, akkor a szája továbbra is jár:)
Még mindig használjuk bentre a ringó kocsit, már végigéri. Este a kiságyában próbálom elaltatni, ott is ringatóm, attól általában megnyugszik.
Enni már önállóan akar, amíg az étel melegszik neki, addig a kezeibe kap két színes műanyag kanalat.(Az etetőszék övét kiszereltük 1,5 évvel ezelőtt, mert kellett a bicikli gyerekülésébe:), azóta új nincs benne,a kanalakkal leköti magát, szájába teszi az egyiket, másikkal dobol, eddig(és remélem ezután)sem lesz baleset.
Kis segítséggel elkezdett kúszni, a forgást tökélyre fejlesztette-főleg a pelenkázón. Gyors vagyok, de amíg tiszta pelus kerül a popsija alá, addig ledobja a tiszta pelusokat, a törlőkendőt, a dobozokat.
Ha a nagyágyon vagyunk és valamit el szeretne érni, de nem megy neki, addig mérgelődött valamelyik nap, amíg az ágytakarót szét nem szakította.
Öltözködésnél is hasonló a helyzet, énekelek közben neki, de van, hogy annyira ordít, hogy nem hallom a saját hangom. Ha nem sír, akkor nevet, a két véglet.
Hajat tép, csíp, mar. Harcias. Mindig kiharcolja magának azt, amit szeretne.
Dolgom volt a konyhában, percenként benéztem a szobába a földön játszottak a fiúk. Vinci valamiért elkezdett sírni. KEndus mondta, hogy majd megvigasztalja. "Anya elénekelem neki a kiskacsa fürdik, jó?!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése