Zoli imádja az antik bútorokat, én is megcsodálok egy -egy darabot a törzshelyünkön, az Ecseri piacon.
Itthon is van néhány darab, az "előző életéből", pl: az egy lábon álló antik konyhaasztal és a hozzá tartozó székek(amire Kendus nem állhat fel, amikor segít nekem a konyhába, mert jajjj, de ha nem látja...:)
A bútorokon kívül szereti/szeretjük a kastélyokat/várakat/várromokat is. (Kendus aktuális kedvence a Scolar kiadónál megjelent Várak könyv)
Szülinapjainkat mindig egy kirándulással ünnepeljük meg, élményt adunk egymásnak.
31. szülinapomat Parádsasváron töltöttük, igen, a gyönyörű kastélyban
.(lelakudtuk.hu oldalán kedvezményesen lehet szálláshoz jutni, mi két kupont vettünk és összevontuk a vakációt)
Most is az elindulás körülményes volt. Zoli ígérte, hogy 12 körül útra kelünk, ami azért jó, mert Kendus aludhat a kocsiban, Vinci 14.30-as étkezésére már ott vagyunk és miénk a teljes délután, azt már el is felejtettem, hogy a szállást félpanzióval+uzsonnával foglaltuk le(tudunk élni:)és szeretjük a hasunkat:)
15 körül hagytuk el a Budapest táblát, akkor mindkettőnkön már érezhetőek/láthatóak voltak a fáradság jelei.
A cél előtt 10 perccel aludtak el a fiúk. Kint őriztem őket a kocsiban, amíg Zoli a második emeletre felcipelte a fél lakásnyi holminkat(kell cipő a túrázáshoz, kell papucs a wellnesshez és kell egy kis méretű porszívó az orrszíváshoz(hátha szükség lesz rá)
Tea, bor és süti volt az uzsi. Zoli nem bírja az alkoholt, ott minden délután egy pohárnyi bort megivott, amitől egész este félrebeszélt, jókat nevettem rajta.
Pincérek és a séf vendégszeretőek, gyerekbarátok voltak. Az egyik pincér mellékállásban ovikba jár bűvészkedni, Kende már első nap után kereste a társaságát.
A séf segítőkészen elmondta, hogy az ételek modern megfogalmazása tulajdonképpen mit is takar. A pincérekkel beszélgettünk, jófejek voltak, reggel már az asztalon volt Vinci teájához a víz, a zöldségeket pürésítették, a babaételt melegítették.
Egyik vacsora alkalmával többet ettem, mint amennyit a gyomrom elbírt, annyira finomak voltak az ételek, pont a mi szájízünk szerint fűszerezve. Halpártiak vagyunk, hal volt mindennap: sütve, főzve, halfasírtként, pisztránghabként. A desszertek is ellenállhatatlanok voltak.
A sok pihenésnek köszönhetően nőtt a tejem mennyisége és minősége is, Vinci aludt,mint a bunda. Átlagban 1,5 órát volt ébren. 6 hónap után először aludtam több,mint 5 órát. Zoli is beszállt az éjszakázásba és a nappalokból is kivette a részét.
Amíg Kendussal pancsoltak, addig mi Vincivel tornáztunk és pihentünk, aludtunk, jobbra dőltünk, balra dőltünk, lustiztunk. Kinőtt fürdőruhám helyett nem volt időnk újat venni(nem is bánom), Vincivel a sószobában relaxáltunk.
Kaptunk babaágyat, kádat és gyerekágyat is. A babaágy rácsos ágy volt, amit nem használtunk, mert a forgásoknál kisebbik hercegem beütötte a buksiját. Maradt a babakocsi(amit már végigér) és mellettem szunyált.
Kendus leesett az ifjúsági ágyról, felsírt, nehezen aludt vissza, ezért ő is mellettem(kicsi a rakás).
A kastély másik nagy előnye, hogy gondoltak a nagyobb gyerekekre, játszószoba állt a rendelkezésükre.
Tele igényes társasjátékokkal(Piatnik, Ravensburger), kis konyhával, autóparkkal, gyerek újságokkal, könyvekkel. A játszószoba a torony alatt van, a toronyból csodás a kilátás a hegyekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése