Téli vakáció II.

Parádsasváron a kastélyon kívül nincs sok látnivaló.
Pár éve bezárták az üveggyárat, ami egy helyi szerint jól ment, 700 embernek adott munkát. A gyár azóta siralmasan néz ki az erdő mellett.
Két ügyes kezű szakember vállalkozott és csináltak egy családi üvegcsiszoló manufaktúrát. A hét bármely napján lehet látogatni a kis boltot, üzemet, 8-20-ig.
Szánk tátva maradt, hogy miket készítenek üvegből, Kendus egy üvegbocit(színes) kapott, ő választotta, aztán később nehezen értette meg, hogy nem tud vele úgy játszani, mint a plüssökkel. Engem két üvegangyalkával lepett meg Zoli.
Minden vacsoránál parádi vízet ittunk, régen nem éreztem, hogy víz és víz között van különbség, mára már kifinomult az ízlésem:)A parádi víz nekem kifejezetten ízlett.(A palackon a kastély épülete van)
Megnéztük a "ivó"épületét, amit Ybl Miklós tervezett, mára katasztrofális állapotban van.

Vizet szerettünk volna venni, de csak nagy tételben adnak el.

A hó mennyisége elég volt az első nap a szánkózásra,

hógolyózásra.

Szállás biztosított nekünk szánkót. Amilyen kedvesek voltak az éttermi dolgozók, olyan flegmák voltak a recepciósok. Ketten ültek a pult mögött, savanyú fejjel. Egyszer nem kérdezték meg, hogy segítsenek-e babakocsit cipelni, második emeleten laktunk, nem működött a lift, álltak és lestek ránk, hogy majdmeg szakadunk, de nem kérdezték meg, hogy legalább egy emeletet segítsenek-e.

Kendus a játszószobában pajtikra lelt, egy 6 éves kislányt, Fruzsit kiszemelte magának

. Partnerként tekintett rá a lány, játszott vele, vacsoránál már keresték egymást. Legtöbbet egy mágneses társasjátékkal játszottak, gyerekeket kellett felöltöztetni.
 Pár szobával arrébb volt egy nagyobb baráti társaság 3 fiúval, ők is játszottak KEndussal. Elhívták mesét nézni hozzájuk, mondtam az Anyukának, hogy még sehol nem hagytuk ott-az ovit és Mamát kivéve-Kendust, ha bármi van,akkor jöjjenek!Kb. 3 perc múlva már kopogtak, hogy Kendusnak Anyahiánya van. Ez mostanában , kb. 1 éve tart, már Mamánál sem marad ott, csak ha én is ott vagyok.

Vinci megkóstolta a kifli belsejét, ízlett neki. Még nincs foga(de így is képes a  "harapásra", ha nem megfelelő ütemben jön neki a tej), de kapott már darabos ételt is: kifli, banán, főtt répa, gesztenyepüré.

Hazafelé még elmentünk Dédihez és Laciékhoz. Dédinek köszönhetően hétfőn marhapörköltet ettünk, lekváros sütivel.