Különbözőek vagyunk

Különbözőek vagyunk, szerencsére!
Az Apja és Én.:)

Amikor Kendus futkározik, akkor az apja utána szól, nehogy elesél, lassan fuss. Pedig képes a saját lábába elesni KEndus(mondom, hogy apja vére:)Én meg bátorítom, hogy futássss!!

Valamelyik nap közösen voltunk vásárolni, ez ritka, mert ezt mi intézzük Kendebendével. A kasszánál adja a pontgyűjtő kártyám és tartja a kezében a túró rudit vagy dörmit vagy kiflit vagy narancsot, valamit, ami az övé. Kendus meglátott a polcon egy új Maszatot, kijelentette, hogy Anya ez az enyém!!
Igen, kicsim a tiéd otthon van. Ezt kirakták a nénik-bácsik, hogy a gyerekek megnézzék kezdetű szöveget adtam le neki, erre ő: de Anya, ez az enyém!(és már rakta a kosárba)és meg ki onnan. Az apja miközben előkerült a műszaki osztályról és hallotta KEnde követelését, mondta, hogy a tiéd és megvesszük...De!!győztem én és az érveim. Kendebende pedig belenyugodott, nem volt hiszti.

Étkezéseknél az apja mindent felkockáz, karikákra vág, kis katonákat csinál, hogy könnyebb legyen Kendusnak elfogyasztania az ételt. Úgy gondolom, hogy 2 évesen már képes a kezébe fogni a szeletelt bagettet, a félbevágott almát.

Úgy alakult, hogy a délelőttöt közösen töltötték, készítettem 1 liter teát délelőttre. Persze KEnde kakót kért(aminek a mennyisége limitálva van, mert fosik tőle, étvágytalan lesz, napi 0,5 literre), amit meg is kapott az apjától, mert ő kakaót kért:)
Az apja kakaófronton is újított. Eddig Kendus a holland kakóporból készített finomságot itta, mézzel tuningolva. Az apja hazaállított Milka forrócsoki porral....csak bele kell keverni a tejbe és kész, gyorsan és finom, nem kell nekem a mézzel, kakóporral, tejforralással bajlódni. :)