Fogászat pipa

Vince fogászati beavatkozásán túl vagyunk, most fél évig ezt kipipálhatjuk.Decemberben a náthája miatt elmaradt, a várólistán első helyre került, egyébként decemberben mondta az orvos, hogy júliusra van szabad időpont. Speciális helyzetünk van, ha jól tudom SNI fogászat csak a Bethesdában működik. Vince egyáltalán nem egüttműködő, pedig rossz élménye nincs, de a száját annyira sem nyitja ki a dokinál, hogy belenézzen egy tükörrel. Késői fogváltás miatt kerestünk fogászatot, egy SNI továbbképzésen hallottam az SNI fogászatról, ahol a gyerekeket elaltatják, amíg dolgoznak a szájukban. A panorámaröntgent engedte, ott kiderült, hogy van lyukas foga(anno egyről tudtunk)és nem esett még ki tejfoga. A röntgen óta szerencsére kettő kipottyant magától, ezért húzni nem kellett, de hármat tömtek, políroztak és még fogkő is szerepelt a zárójelentésen, amin azért csodálkozom, mert az én vonalamat örökölte fogáaszatilag és nekem nincs(lassan 40 évesen nekem is vannak tejfogaim még) Vince fogápolási technikája messze van a tökéletestől, sőt a jótól is, segítséget nem fogad el, csinálja, ahogy gondolja. Próbáltam erőszakkal, de ordítás lett belőle. Hétfőn az anesztes atlathatónak találta, szerdára lett Kende lázas és csütörtökön volt Vince műtétje, éjjel már tüsszentett(velem aludt), reggel 7.30-ra már megérkeztünk, az anesztes néni utánunk, rögtön azzal kezdtem, hogy nézzen rá ismét. Ő azt mondta, hogy rendben, mehet a műtőbe. Éhgyomorral mentünk, a fiúszobába ültettek le, de egy szabad rácsos ágy volt illetve egy ifjúsági ágy, de az utánunk következő fiú, akinek fogászati műtétje volt ránézésre is súlyos autista gyerek volt. Végül ő kapta az ifjúsági ágyat, mi átkerültünk egy lányos szobába 6. betegként. 15 hónapostól a 16 éves korig feküdtek a szobában, különböző betegségekkel. Engem a betegek látványa, a kórházi bentlét megvisel, előtte és utána sem tudok aludni. Vincét vitték el elsőként a műtőbe, de nem kísérhetem be civilként, ahogy pl. a Heim Pálban. Egy darabig mentem mellette, őt nagyon zavarta, hogy bőrövvel lekötözték a lábát, nehogy leessen az ágyról. Kb. 1,5 óra volt a beavatkozás, már ébren, vacogva , szédülve, hányingerrel hozták fel az osztályra. Visszaaludni nem akart, csak kártyázni, játszani, kótyagosan mentünk mosdóba is. Ahogy teltek az órák, az állapota egyre jobb lett. Mellettünk egy anyuka megkérdezte a nővért, hogy ő kaphat-e enni, mert a gyereket nem hagyhatja magára és nem készült ennivalóval. Nálam volt szendvics és kakaós csiga is, az utóbbit neki adtam, mert elmondása alapján már rosszul volt az éhségtől. (Heim Pálban a szülőknek is jár napi háromszori étkezés). Vince kapott pépeset, csontleves levét, krumplipürét(zselés állaga volt)és csirkemell darabokat, az utolsó falatig kinyalta a tányért, mert nagyon éhes volt. Délután hazajöhettünk, előtte jutalomként még beugrottunk a Mekibe, fél év múlva kontroll.