Pompeii

Még mindig a nápolyi utazás hatása alatt vagyok, pedig majdnem 1 hónap eltelt. Boldogsággal tölt el, ha visszaemlékszem az ott töltött felhőtlen feltöltődésre. Pompeii a második nap mentünk, szerettem volna a Vezúvhoz is elmenni, de Zoli nem támogatta(így is mentünk eleget, edzettek vagyunk, sokat túrázunk, mégis hólyagos lett a talpam és a lábujjam). Nápolyból Hévnek tűnő( vonat s a metró keveréke) közlekedési eszközzel mentünk Pompeiibe. Hogy hol kell pontosan leszállni egy mellettem ülő nő segített. Az út alatt mellettünk állt egy fiú, elektromos rollerrel és végig arab zenét hallgatott, csurig feltekert hangerővel. Vince mögött pedig egy hajléktalan férfi ült(ilyenkor is jól jön a maszk. Kb. 40 perc után megérkeztünk Pompeiibe, és valahogy egyértelmű volt, hogy merre menjünk. Előtte beültünk egy kicsit a templomba, bármelyikbe bementünk mind annyira szép!A főtéren Disney figurák kivilágítva(kb., mint a Luminapark), ez kicsit furi, hogy a templommal szemben ez van, de betlehemes állítása is nagyon gyakori, üzletekbe, kávézókba, pizzériákba és nemcsak a templomba. Pompeiinél a bejáratnál átvilágítás van, kapukon kell átmenni, táskákba néztek be, a belépőjegyért sorba kellett állni és drága volt(mindenhová a belépő drága volt). Szerencsére korán érkeztünk és spontán úgy alakult, hogy zárásig maradtunk, mert még erre nem is voltunk, arra mi lehet, jéé, ezt sem láttuk. Időnként megpihentünk egy-egy angolnyelvű idegenvezető mellett. A fedett rész után kimentünk a 'köves részre', minden eredeti, láttunk egy restaurátort dolgozni, aki egy falfestményen pepecselt. Rengeteg turista, de óriási a terület, elolszlott a tömeg, nyáron biztos zavaró lehet. Érdekes, hogy a kupleráj a nagy tűzvész idején nem sérült meg egyáltalán, több a meztelen férfi szobor, mint a nő. Minden utcából nyílik egy másik, kis kereszteződések mindenhol, óriási kövek, figyelni kell, hogy hová lépünk. Feltűnt, hogy sok idős bottal jön(külsőre kb. 80 évesek), mellettük a család és kirándulnak. Ivókútakból töltöttük a kulacsainkat, kerestünk büfét, de valahogy zárásra lett meg, akkor már csak néhány édesség maradt aranyáron. Csodásan sütött a nap, tisztán láttam a Vezúvot. Megnéztük a bazilika maradványát, a házi oltárt, belső házakat és rengeteg kis házat, Isis templomát, Vespasianus templomát, az egész mesél az ókor történelméről, méltán lett a világörökség része.