Nápoly látnivalók

Igazából Zoli bakancslistáján szerepelt Nápoly, Ryanair már kedvező áron ad el jegyeket, ha időben megveszed, akkor spórolsz igazán. Mi kb. 7 hónappal december előtt vettük meg. Ablak mellett ültem, végig bambultam az utat, nem tudok betelni a vattacukorszerű felhők látványával, azzal, hogy felettünk/alattunk is mennek gépek. Kende utálja a repülést, a felszállásnál izgul leginkább. Zoli kitalálta, hogy hozzon magával matek felvételi feladatokat, üsse el hasznosan az időt és terelje el a figyelmét!Most is mindenki egy hátizsákban cipelte a holmiját, kivéve Vince, aki kért és kapott egy kisméretű böröndöt, amit fel lehet hozni a gépre.(Tűnt már el böröndünk, kaptunk kárpótlást, de tanulva a helyzetből, Európában 2 hétig is elég a hátizsák). Rutinosan pakolok, most a vastag pulóverek és a váltás, tavaszi kabát sok helyet elfoglalt. Azzal nem számoltam, hogy a paradicsomszószos pizza ráfolyik majd a ruhájukra, hogy a spagettiből kerül a nadrágra is... December 26.-án indultunk és január 2.-án este jöttünk haza, azóta is hatása alatt vagyok!Annyi impulzus ért, hogy utána napokig nem tudtam rendesen aludni. Tudom, hogy itthon is szép, szinte tavaszias idő volt, ott 17-18 fok, tipikus kirándulóidő. Egyszer volt vihar, pont hajón voltunk Capriról Nápolyba tartottunk. A szállásunk a központban volt(Hotel Európa), egy megállóra busszal a reptértől. Meglepődtünk, hogy 4 főnek egy megállóra mennyibe került a jegy(pontosan nem emlékszem, csak arra, hogy húúú, de drága volt). A buszról leszállva valami iszonyú bűzbe érkeztünk és szemét mindenhol. Háztartási hulladék, eldobott ételmaradékok és a legborzasztóbb az emberi ürülékek látványa és a pisi szag keveréke. Sok a fekete, Szomáliából menekült, az utcán árulnak, kereskednek(Kende régóta vágyott egy Jorden cipőre, ott megkapta 20 euróért:), látni, hogy sokan közülük az utcán élnek. A szemetet nálunk hetente egyszer viszik el, szerda reggel a kukanap. Ott éjjel is kétszer vitték el, egyszer éjfélkor, egyszer kettőkor-kukákra nézett a szobánk és felébredtünk a kukásautóra. Rengeteg a turista, a helyi lakos, a menekült, nyilván sok a szemét is. Sajnos hiába viszik el naponta többször a szemetet, gyorsan megtelik a kuka és a környéke is. Azt is láttuk-nem mindenhol a városban-hogy lemossák, fertőtlenítik a járdákat, de pl. lifttel nem lehetett a vonathoz lemenni, mert körbe volt kakilva.Amin még megdöbbentünk, hogy állandó a marihuána szag a levegőben, sokan fogyasztanak durvább szereket is(a következményét is láttuk, reggel lehúzott gatyával táncol a férfi). Az öntörvényű közlekedési moráljukról híresek az olaszok, többsávos út, jelzőlámpa nincs, zebra van, de ott nem állnak meg, ha futsz, integetsz, kiabálsz, akkor. Érdemes másokat is bevárni a zebrán átkeléskor és taktikánk az volt, hogy próbáltunk középen elhelyezkedni. Rendőr nem irányította a forgalmat, láttunk katonákat járőrőzni, ha megjelentek, akkor a szomáliai 'barátaink' sokszor a böröndjükkel együtt futni kezdtek. Ha mindezeken túl tud lépni az ember,kilép a komfortzónájából akkor egy élvezhető, gazdag kultúrájú, csodálatosan pezsgő városban találja magát. Nekünk sikerült!