Nápoly látnivalók III. rész

Megpróbáltunk minél többet magunkba szívni Nápolyból, a nyolcadik nap azt mondtuk, hogy még legalább ugyanennyi kellene, hogy felderítsünk mindent. Nápoly hatására kezdtem el a Briliáns barátnőm című regényt olvasni, a helyszínek(Garibaldi állomás közelében laktunk)mind ismerősek, tegnap főzés közben az Ízek, imák, szerelmek című filmben Julia Roberts Nápolyban pizzázik és jéé, nekünk ismerős az utca, mi is ott ettünk. Jönnek az 'aha', 'húú', mi is részesei voltunk ennek a gyönyörű, lüktető városnak, ahol az idő lenyomata magával ragad. Castel Nuovo: ha belépőt kellett fizetni, akkor mi kihagytuk a múzeumot/templomot, addig mentünk be, amíg ingyenes. Vincével ezek a körök még nem járhatóak. Itt a várba be lehet menni ingyenesen egy darabon, gyönyörű a kilátás a tengerre, lekukucskáltunk, az üvegpadlón, ahol mumifikálódott holtesteket láttunk, egy óriási rohamsisak fogad a bejáratnál és az ajtó őrzi a második világháború golyótalálatát. Tulajdonképpen a központban van, közel a kikötőhöz. Mellette nagy tér, szilveszterkor petárdáztak itt és volt tűzijáték. Kivilágított lovashintó, fenyőfa, karácsonyi gömb(mint a Luminaparkban, csak ingyen) Castel del Ovo: Tengerpart mellett található erőd, csak körbejártuk. Körülötte éttermek és a pincérek próbálnak hajózásra becserkészni. Piazza del Prebiscio: itt van a legtöbb turista,hömpölyög a tömeg. Gyönyörű belső tér, oszlopcsarnok, üldögéltünk egy darabig, gyújtottunk egy gyertyát a hozzátartozóink emlékére(minden automatikus, bedobod a pénzt, megjelenik a led). Ahogy kiléptünk ismét megcsapott a vizelet/széklet szag. A legnagyobb buli szilveszterkor itt volt, fellépők, tűzijáték, buli ezerrel. Szinte az összes képeslapon szerepel, hosszú ideig építették, már a XIX. század elején elkezdték építeni, a világörökség része. Galleria Umberto: hasonlít a milánói épületekhez. Apró mozaikokból különböző képek vannak kirakva(Nagy Sándor mozaikképét nem láttuk), vásárolni is lehet, de egy részében hotel, magánlakosztályok vannak kialakítva. Az Operával szemben van, az üvegkupola lélegzetelállító, a földszinten kávéházak vannak. Itt láttunk akkora citromokat az egyik üzletben, mint kb. a fél fejem. Sant Elmo erőd: az utolsó nap fedeztük fel. 1300-as években épült, börtönként funkcionált, a vasrács az ablakokon jelzi. Vele szemben a rendőrség épülete, amelynek oldalában két harang. A legtöbb helyen a járdák burkolata nagyobb kődarab, néhol csúszott is és apró macskakő váltotta egymást, apró sikátoros utcák vannak, a robogókra, autókra mindig figyelni kell.