Összes oldalmegjelenítés

2023. január 14., szombat

Nápoly látnivalók II. rész

Étkezés: ami nálunk kardinális kérdés, a kiadásaink tetemes, legnagyobb részét az étel jelenti. Reggel egy közeli szupermarketben kezdtük a napot(kettő volt a szálláshoz közel)és megtöltöttük az üres hátizsákot. Sonka, zsömle, mandarin, víz, nasi. Háromszor reggeliztünk a hotelben, ami drága volt és furcsa, hogy mindenből szedett nekem a pincér, olyan érzésem volt, hogy nem hagyja, hogy annyit szedjek, amennyit akarok. Arra figyeltünk, hogy a sonkás zsömle elfogyasztása mindig a tengerparton/parkban/vár mellett legyen. Annyi sonkás zsömlét ettünk, hogy Kende kijelentette, hogy ő itthon biztos nem eszik többet ilyet, pedig isteni finom akciós pármai sonkát, csirkemell sonkát ettünk.A zsömle mellett a fokhagymás focaccia ízét nem felejtem, kettő volt egy csomagban 1.40 volt az ára. Az élelmiszerárak az egekben vannak nálunk is, bármit veszel ma, holnap biztos drágább lesz. Olaszországban a mi áraink kb. 2-3 szorosa az alapvető élelmiszer, figyeltem az akciókat is. Az első sétánk, ami akikötőhöz vezetett(kb. 45 perc volt a hoteltől)felénél Vincénél elindult az "éhen halok, de most rögtön enni akarok!Nem bírom tovább!" lemez, több éttermet is láttunk, az egyikben spontán benyitott, mi meg követtük:)Tipikus olasz hely, nemcsak pizzát árultak, voltak turisták is, de a hangos olasz nevetéstől, beszélgetésből levettük, hogy jó helyen járunk. Egy kis nyitott hűtőben láttunk húsokat, a pincér nehezen beszélt angolul, inkább mutogattunk a hűtőpultba, hogy mit szeretnénk. Vince pizzát, Kende tenger gyümölcsit evett spagettivel, Zoli steaket, én lazacot. A steakhez nem hoztak köretet és lazac két szelet volt, fincsi olajjal leönte, köret nélkül. Figyelnek a vonalainkra, kaptunk viszont házi kovászos kenyeret, ropogós héjjal. Itt is elmentünk mosdóba-húú, de koszos volt, szinte mindenhol, amerre jártunk-és lehet összefüggést találni a mosdó és a konyha állapota között.....Az étel jól esett, szóltam a pincérnek, hogy úgy tűnik a wc alól folyik a víz(már a folyosón is látszott), felmosták. Zoli szerint a járt útat a járatlanért ne adjuk fel, ha tudjuk, hogy a 'körút' hova vezet, akkor ne térjek le mellékutcákba, ne kagyarodjak el. Szépek voltak a fények, mi kipihentek, jártunk már a központba többször, gondoltam egy sikátoros résznél, hogy nézzük meg mi van arra...eljutottunk egy egytemi negyedbe. Az utcán ülve olyan pizzát ettünk, ami után a 10 ujjunkat megnyaltuk, a legolcsóbb pizza 12 euro, a frekventált helyeken 20 euro. Édesszájúak vagyunk, kihagyhatatlan a tiramisu, életemben nem ettem olyan finomat, mint ott. A wc ott tiszta volt és fertőtlenítőszagú, az utcán viszont harapni lehetett a marihuána illatát. Pompeiben street food kocsiból is ettünk hajtogatott pizzát, aki árulta nem tűnt tisztának, de a pizza forró volt és laktató. Az egyik egyetem bejáratánál két oroszlán szoborba lakott egy hajléktalan, reggel és este mindig láttuk. Elképesztő helyeken feküdtek még emberek: templom bejárata mellett, palota oszlopcsarnokában,közvetlenül a kétsávos út mellett, a jelzőlámpa mellett. Szoktam figyelni a Tripadvisor helyeket és olvasok éttermekről ajánlókat, kritikákat. A tengerparton beültünk egy olyan helyre, ami 2019-ben Nápoly legjobb étterme lett, teljesen véletlenül találtunk rá, ép nyitásra értünk oda, a pincér kérdezte, hogy foglaltunk-e asztalt. A fedett szaletliben kaptunk asztalt, itt az enteriőrt is lefotóztam, mert nagyon egyben volt és az egyetlen mosdó, ahol jártunk és patika tisztaságú volt(étkezés előtt, után is használtuk). Gnoccit ettem Vincével, olyan nagy adagot kaptunk, hogy vacsira is bőven elég volt, Zoli marhahúsos tésztát választott, Kende rákos spagettit. Külön kérésünk volt, hogy csak rák legyen a tésztában. Az étteremnek nyári és téli étlapja van. Sok helyen olasznak hittek engem(barna haj, barna szem), volt, ahol az olasz étlapot hozták rögtön. Itt pl. kávét nem ittam, mert aranyárban mérték az ételeket. Kb. minden sarokra jut legalább kettő reggeliző, cukrászda. Az Európa kávézóhoz hasonló kávézóbóban ettünk croassaint(a hely történelmi múltját galériafalon néztük végig, még a női wcben is bekeretezett régi képeket tettek ki, nagyon tetszett!)Azt gonolná az ember, hogy december 26.-án nincs sok turista Nápolyban és környékén, mi azt tapasztaltuk,hogy már 7.30 után hömpölyög a tömeg az utcákon, turistákkal vannak tele a reggeliző helyek és nem helyiekkel.

2 megjegyzés:

  1. Én életemben nem ettem annyi paradicsomos tésztát, mint Nápolyban. Mi mondjuk júniusban voltunk, Pompei felé menet paradicsomültetvények mellett mentünk el. Olyan zamatos, érett paradicsomillatot soha azóta nem éreztem. Minden este, amikor beültünk enni valahová, csakis a paradicsomos-zöldséges tésztában gondolkodni.
    ( Terhes voltam Milánkával. Érdekességképpen ő rá sem bír nézni a paradicsomra, csak pürésített formában. :-) )

    VálaszTörlés