Párizsban ősszel II. rész

Október 23.-án mi repülőre ültünk, Párizsnak három reptere van,Beauvais városában szálltunk le, megszokásból, amikor Zoli utazik, ide érkezik. A repjegyeket pedig ő vette, Orly reptere közelebb lett volna. Időben indultunk és érkeztünk. A leszállásnál vihar és erős szél várt minket, a szárny mellett ültem és láttam, hogyan dolgozik. Magyar szokás landolásnál tapsolni, leszálláskor(azt éreztem már a földön vagyunk)tapsoltam, majd pár perc múlva többen csatlakoztak hozzám.Kis hátizsákunkat(profik vagyunk 11 napra mentünk, tudunk praktikusan csomagolni, a meleg holmi több helyet foglal el, de megoldottuk)felvettük és a buszhoz mentünk. Több járat volt a kapuknál feltüntetve, Zoli irányított minket, amior kb. 1.5órája a szakadó esőben, sötétben utaztunk, akkor megkérdeztem, hogy biztos jó helyen ülünk.Egyetemnél volt a végállomás, innen metróval mentünk tovább a szállásunkra(most is Adagio hotel apartmanjában szálltunk meg), sokat kellett metrózni, Zoli megjegyezte, hogy hová is foglaltam szállást, elázva, átfagyva érkeztünk meg. Gyorsan lefeküdtünk, fáztunk, kérnem kellett egy plusz takarót.A párna nekem kényelmetlen volt, szeretem, ha kemény és nem lóg vagy vizszintes a fejem, a matrac után ez a legfontosabb, az alvás minőségéből vesz el rendesen. Másnap reggeli után néztünk, külvárosban voltunk(kb.,mint nálunk Angyalföld, új építésű házakkal)mégis minden sarkon pékség, reggeliző, étterem, kávézó és tisztaság. Marseillesben láttam először patkányt a metróban,bárkinek mondtam, hogy Párizs, a rossz közbiztonság(volt egy tanítványom, aki azért költözött haza,mert felgyújtották a lakótelepen az autójukat a kosz, bevándorlók jutottak az ember eszébe. Patkányt az Eiffel torony közelében és egy parkban láttunk, megtermett, duci, nagy példányokat, máshol nem. Bejártuk a várost, nem féltünk sötétedés után, metrón, zsúfolt helyen vigyáztunk a táskánkra. Amikor hazafele jövet a Kökinél leszállunk, mindig megcsap a bűz, marihuána szag, mocsok van és félelmetes alakok.Gyengém a péksütemény és a cukrászda, bárhol ettünk a városban, megfizethető, isteni finom, tápláló péksütiket ettünk(a szupermarketben is, Intermarché volt a közelünkben, ott vásároltunk). Találtunk olyan reggelizőt, ahol a helyben fogyasztásért nem számolnak fel többlet költséget.Szállásunk közelében második nap ráguglizok, hogy mi található. Louis Vuitton műhelye volt a közelünkbe. Még a kinti biztonsági őr is öltönyben, mondta, hogy a sarkon túl van a kiállítótérbe/múzeumba a belépés. Az ajtónál ép két hölgy jött ki és megkérdezte az egyik, hogy meghívásra jöttünk. Mondtam hogy nem, akkor keres valakit és megkérdezi, hogy jöhetünk be.Senki nem volt rajtunk kivül, nem úgy mint bárhol, ahol tömeg fogadott minket. Sajnos csak januártól lehet bemenni, mert felújítják. Közeli parkot, városházát, kastélyt is megnéztük. Azt láttuk, hogy a bevándorlók dolgoznak az éttermekben, múzeumokban vagy mini eiffel tornyot akarnak eladni nekünk. Egy vásárlás során fekete nővel beszélgettem és megkérdezte honnan jöttünk. Budapest és te itt születtél kérdeztem(kb. 60 éves lehetett), mondta igen. Segítőkészek, kedvesek, közvetlenek voltak velünk. Második nap rövid szieszta után elmentünk a Szajnára hajókázni. Tömegközlekedtünk, metróval , vonattal és magasvasúttal mentünk. Vettünk egy Navygo kártyát és arra töltöttünk fel pénzt, 2.50euro volt egy út, kapus rendszer van mindenhol és 10/9 ember betartja a közlekedési szabályokat, ellenőr nincs, kamerák vannak. Metróval utazni külön élmény(csúcsidőszakban volt, hogy csak a harmadik járműre szálltunk fel, önvezető metró is van és 16 vonala), minden egyértelműen kitáblázva, jelölve. Volt, hogy úgy mentünk kirándulni, annál a metrómegállónál szállunk ki, amelynél a legtöbb átszállási lehetőség van.