Étkezés Párizsban

A szálláson lehetett volna reggelit kérni, mi inkább szupermarketből, pékségekből, reggeliző helyekről oldottuk meg. Azt hittem, hogy amikor hazaérünk kiakad alattam a mérleg, annyit ettünk(a péksütik a gyengéim),a napi 20.000 lépésnek köszönhető és a minőségi alapanyagoknak(szerintem), hogy nem kúsztak fel a kilók.(elég az, ami tartósan rajtam van). A külkerületben, ahol a szállásunk volt(hasonlított a XIII. kerület azon részéhez, ahol csak újépítésű társasházak vannak)minden sarkon cukrászda, pékség. Bármerre mentünk ezt tapasztaltuk, elég volt a kirakatot megnézni és csurgott a nyálunk. Több olyan helyet is találtunk, ahol volt menü: leves+főétel vagy desszert. Vince nagy vágya teljesült azzal, hogy evett csigát, vajas, petrezselymes mártásban, friss bagettel. Először hozta a pincér az evőeszközöket(mint a szempillagöndörítő), de nem sikerült vele megbirkózni, aztán egy kötőtűhöz hasonló tárgyat, amit beszúrt a csiga belsejébe és kijött vele együtt. Kende is kóstolta, ízlett neki is. Most ettem először rájaszárnytövet, nagyon finom tejszínes mártásban(kis adag volt), a vizet kancsóban nem számolták fel sehol, volt, hogy a sült krumplit vagy a kávét kaptuk ajándékba. Több olyan pékségbe is betértünk, ahol kígyózott az utcán a sor(az biztos jót jelent)és oda is, aminek a belső enteriőrje múzeumhoz hasonlított. Macaront drágán árulták, egy pisztáciásat ettem, ha már Párizsban vagyunk. A fiúk odavoltak, amikor látták, hogy van Five Guys, nekem túl sok a hús, a rendelés előtt bármennyi mogyorót fogyaszthatsz el(engem ez sem vonz), itt egy mosdó volt férfiaknak és nőknek, sokat álltunk sorba. Többször vettünk a boltba leértékelt süteményeket, mindennel nagyon elégedettek voltunk. Beszéljenek helyettem a képek.