Csobánc-Szigliget, az Országos Kéktúra egyik szakasza

Ajándékba kaptunk kéktúra pecsételő füzeteket, eddig papírra nyomtuk(volt, ahol a tinta hiányzott)és gyűjtögettem a pecséteket, most már be lehet ragsztani és a füzeteketek magunkkal vinni. Úgy érzem, hogy a fiúknak egy életre szóló élmény volt ez vadkempinges-gyaloglós-csillagnézős túra. Éneklik a dalokat(bö-bö-bö-bögylöyst vagy a "Ne terheld a hátizsákot, hagyd a holmid, légy szabad!Mezítláb is célba érhetsz, sose áruld önmagad!Rá se ránts, ne törj le pajtás, mindig csak dalolva jársz" és utánozzák Tamást: INDULÁS!!Ma csak 15 km gyaloglunk:) Az autókig lecipeltük a nehéz holmikat. A gyerekek nem nyafogtak, mosolyogva mentek előre. Vince rohant, kétszer egy kisebbet(én is)és egyszer egy nagyobbat esett(futott a szikás részen lefelé, majd földet érés után ordított, hogy eltörött a lába, szerencsére a két réteg ruha és az égieknek hála, csak két horzsolással megúszta) Az egyik anyuka Pannonhalmáról reggelit szállított a bandának, itt elhangzott az a gyakori mondat: "ha jóllaktál, egyél még egy kenyeret, hogy bírd a tempót!" Ezek a gyerekek 99km gyalogoltak hétfőtől-szombatig jókedvűen, vidáman, dalolászva. Csobánctól - Szigligetig tartott az út, este fürdés a Balatonban és búcsú. Mi még egy nappal megtoldottuk a túrát, Badacsonytördemicen megszálltunk. Meséljenek helyettem Tamás képei: