2010.12.05-én született Kende. A nevét ő választotta, a Kende név szimbolikája illik az egyéniségére: harc, küzdelem, kinyílás, vonzás, erők egyensúlya.
2013.07.22-én született Vinci, nevének jelentése győztes.
A velük való kalandokat örökítem meg a blogban.
Összes oldalmegjelenítés
2021. július 10., szombat
Badacsony
Életemben először akkor jártam Badacsonyban, amikor egyetemistaként a fonyódi barátnőméknél nyaraltam, ő vitt el oda. Arra emlékszem, hogy sokat sétáltunk felfelé és vettem egy fehér rongyszőnyeget az árusoknál.
Badacsonytördemicen találtam szállást a szigligeti túra után. A legolcsóbbat foglaltam le(24e/éjszaka), a következő már 50 e forint lett volna egy éjszakára, elszálltak az árak. A szállást illetően nincsenek nagy igényeim(legyen tiszta), egy 3 gyerekes család adta ki a mögöttük lévő lakrészt egy közös udvaros házban. A 40 fokos kánikulában hiányoltuk a hűtőt és azt, hogy nincs mosogató. A kis közértben vett reggelink elfogyasztása után a tányérokat már nem tudtam elmosogatni és ez zavart.
Hajókázást és egy laza bóklászást terveztünk vasárnapra. Kende elveszítette a Kajla útlevelét, a Tourinformban pedig elfogyott, így neki hajójegyet kellett váltani. Már tavaly is kihasználtuk a Kajla adta kedvezményeket.
A hajón rajtunk kivül 3 család utazott, kicsit fújt a szél. Mellettünk a család egy felnőtt halmozottan sérült gyerekkel utazott, a külseje is erősen eltért a normálistól. Vince alaposan megbámulta(nem figyelte a tájat) és megkérdezte tőle, hogy miért néz ki így. A gyerek leplezetlenül őszinte és nyers. Elmondtam, hogy beteg. Sokan mondtam neki a te kommunikációdat, beszédedet sem értik, erre ő: igen anya, én beszédhibás vagyok.
Dodzsemeztünk, 12 év alatt csak felnőttel együtt ülhetnek az autóba a gyerekek. Vince mellett navigáltam, de annyiszor erősen nekünk jöttek, hogy a végén már puffogtam, hogy ez kellemetlen nekem és semmi vicceset nem találok benne. Végül azt mondta, hogy jobb lett volna, ha apa ül mellette.
Megkerestük a játszóteret, Kende a lajhármászós mászókán ügyesen végigmegy, majdnem leér a lába. Ebédeltünk az Alapozó Falatozóban, amit az egyik árus meleg szívvel ajánlott(szaruból készült kis fésüt vettünk, mert rövid utazáshoz nem viszek fésüt, sok helyet foglal:). Gyrost és pörit ettünk négyen. Utána sokáig rendetlenkedett a pocakunk, valami nem stimmelt a kajánkkal, előtte vajas kalácsot reggeliztünk, pedig sokan dicsérik a helyet.
A hegyen megcsodáltuk a szebbnél-szebb ingatlanokat és álmodoztunk arról, hogy melyikben tudnánk hétvégén az életünket elképzelni. Vasárnap este indultunk haza,az autópályán őrülten vezetett néhány sofőr, két baleset is lassította a hazajutást, de szerencsésen estére hazaértünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése