Pilisborosjenő-Dobogókő-Pomáz II. rész

Dera szurdok egyik pihenőhelyén sikerült száraz fákat gyűjteni és a hozott finomságokat megsütni. Vince a tűzbe és nem a tűz fölé tette a pillecukrot, amikor rászóltunk már fekete volt, égett a nyársbot vége. Ő, hogy mentse a menthetőt, lehúzta a cukrot, két helyen is megégette az ujját, rögtön hólyagos lett. 20 km után mondta azt, hogy fájnak a csontjai, elfáradt, az utolsó szakaszon hozta Zoli a nyakába, cuppogó sárban. Aztán valahogy túllendült rajta és futott. Kende inkább az elején haladt végig, hogy le tudjon ülni olvasni. Mindketten kapnak egy kis hátizsákot, viz, bicska és esőkabát van benne mindig és az, amit cipelni szeretnének. Kende az 500 oldalas könyvét. A nyomott időben nagyon kívántam a tejes kávét. Termoszban viszek itthonról, de mindig kevés. Az utolsó busz Dobogókőről 20-kor indult, kettévált a banda, volt, akik elmentek Gertrudis sírját megnézni, nekem akkor már elegem lett az esőből és azt mondtam egy lakott településen, hogy keressünk buszmegállót és menjünk haza. A többiek rábeszéltek és maradtunk:)Félő volt, hogy az utolsó buszt sem érjük el, akkor felvetettem, hogy stoppoljunk(erre a többiek:"ki vesz fel ilyen koszosan minket?"és hány autóba férünk be 19-en?"A fiúk mentőövnek bedobták a taxit, amikor látták rajtam, hogy kezdek bepánikolni a sötét miatt.Valahogy mindig 4 km volt hátra:) Gyönyörű naplementét kihagytam, Vinci akkor már reszketett és lehúztam a zoknim, neki adtam(a pulcsim is) hogy ne fázzak meg mezítláb helyben szökdeltem. Este 22 után értünk haza, gyorsan habos-forró vízben megfürödtek a fiúk. Már az ágyban voltak, amikor Vince kihányta a sütögetett disznóságokat. Másnap azt mondták, hogy maradjunk a havi egy kirándulásnál.