Malomtúra, Vízfői tanösvény

3 napot töltöttünk Orfűn, a pihenésen, olvasáson és a játékon túl jutott idő kirándulásra, élményfürdőre is. A mi gyerekeink korán kelőek, ehhez szoktunk hozzá, 6-kor már ébren vannak. 8 után elindultunk sétálni a faluba, most nem a pécsi tó felé, hanem az Ady Endre úton. Kabátban, sapkában,sálban(idén inkább ősz van, mint tavasz), 9-kor már a derekunkra kötöttük a meleg holmikat, hirtelen, erősen elkezdett sütni a nap. A séta közben megállapítottuk, hogy rendezettek, szépen felújítottak a házak, virágosak a porták. Az orfűi malomhoz érkeztünk, előre felkészültünk, hogy idegenvezetővel látogathatóak csak a malmok, előtte beültünk egy kávéra, fiúk sütire a Garat kávézó/étterembe. Megítélésünk szerint elsők lehettünk aznap, aztán 12.00-re már szinte tömeg lett. A felszolgáló(talán ő lehetett a tulaj is), elmondta a reggeli ajánlatukat, a napközben készülő pékáruról is tájékoztatott és nagyon kedvesen megjegyezte, hogy náluk lehet hitelbe enni/inni, ha nincs nálunk pénz, majd legközelebb beadjuk. Vérbeli vendéglátó.Egy-egy falatot ettem a fiúk tányérjáról, minden nagyon fincsi volt!Nekik nem akadály, hogy előtte 1 órával reggeliztünk. Bármikor képesek enni, lassan bármennyit. Később kóstoltunk egy málnás-diós tekercset, vajas, omlós tésztája, hm...most is itt van a számba, ha rá gondolok. A túra indulásáig még több, mint egy óránk volt, végigmentünk a vízfői tanösvényen. Pallókon, lápos terület felett sétáltunk. Végig táblákon olvashatunk a növény-és élővilágról, a jellegzetes medvehagyma illata erősen érződik. Megnéztük a Vízfő barlangot, a Forrásházat és a Mecsek házat kivülről(zárva volt). A malomtúra kb. 1 órás volt, ahogy az első malomba beléptünk Kende rosszul lett. Elájult. Kivittük, lefektettük , később kapott vizet és azt mondta, hogy minden elsötétült neki, nagyon fáj a feje és hányingere van. Vártunk, vártunk, kapott egy negyed algopyrint(fejfájásra, az volt nálam)és még mindig feküdt. Ijesztő volt látni, hogy az egyik percben ugrált és viháncolt, a másik percben filmszakadás. Ketten fogtuk a hóna alatt és nagyon lassan visszasétáltunk a szállásra. Aóta résen vagyunk, de még aznap délután ismét láttam rajta, hogy valami nem oké. Hétfőn is fejfájásra panaszkodott. Ma erős nátha, torokfájás miatt mindketten itthon(Kendének ma lett volna az angol szóbeli vizsga) vannak. A dokinéni kiugróan magas vérnyomást mért neki(kb. 30 perccel előtte ébredt a délutáni alvásból). Holnap reggel a Heim Pál laborjában kezdjük a napot.