Központi írásbeli

Kende találta ki, hogy ő gimnazista szeretne lenni és ezért mindent megtesz.Szorgalmas, törekvő kisfiú volt eddig is, de most extra lendülettel állt neki ősszel a tanulásnak.Pénteken azzal jött haza, hogy nyomtassak még feladatlapot, kértem, hogy lazuljon és ne izguljon rá, semmi jelentősége nincs, olyan, mint egy dolgozat. Nem gimnáziumban, hanem a mellette lévő általános iskolában írta, egy osztályban csak 10-en ültek. 10-kor kezdődött, mi 9.20-kor már ott voltunk és a környéken alig találtam parkolóhelyet, meglepett, hogy milyen tömeg gyűlt össze.A kapun belülre nem mehettünk, senkit nem ismertünk ott, egy tanárnő kijött a gyerekekért, bevitte őket és azt mondtam, hogy tollal írjon és a teljes nevét(két keresztneve van)írja. Arra ez az idő kevés, hogy hazajöjjek, sétáltam ott a környéken, vásároltam, telefonoztam és a nagy nyugalomban kilakkoztam a körmeim:) Amikor bement elsírtam magam, hogy lehet, hogy ilyen nagy fiam van?!Most született és itt tartunk. Hová lettek az évek?! Magyar mindig jobban ment neki, elmondása alapján szombaton is. Matekból volt egy petákos, szöveges feladat, amit nem értett. Többször javított és utólag hibákat is talált(remélem nem a helyest javította át) Februárban eredmény.