Megvisel, nem tudok aludni, nincs energiám. Mama készül odafentre, erős vagyok és próbálok nem sírni, főleg nem előtte/gyerekek előtt. Vasárnap elmentünk hozzá négyesben, beszélgettünk, nevettünk és megpuszilgattam, ott felejtettem a táskám. Mégegyszer puszi, puszi. Lehet, hogy utoljára.
Vince írt egy 0%-os matek dolgozatot, az ötös bontásból.
Túl vagyok egy orrbaturis koronateszten. Nekem fájt, alacsony a fájdalomküszöbön, vérvételt sem bírom, pénteken azon is átestem. Az egyik kolléganőt, akivel együtt voltunk bent, kértem, hogy maradjon és hadd fogjam a kezét. Ő pozitív lett.
Én mindig arra szoktam gondolni, hogy lehetne rosszabb is. Persze attól még rossz, nehéz, nagyon nehéz.
VálaszTörlésHúúúú, nagyon átérzem, az egészet!!! Mamádat nagyon sajnálom, érted is fáj a szívem...
VálaszTörlésSok erőt kívánok neked!
VálaszTörlés