Senki nem tudja, hogy mit hoz a jövő(holnap)ebben a vírusos időszakban. Örülök annak, hogy az alsós gyerekek iskolai keretek között tanulnak. Vince hazajön ebéd után mindennap, így láttuk jónak. Ez azt jelenti, hogy hétfőn és kedden 14-re, a többi napokon 13-re megyek érte és várok rá az iskola előtt, bekukucskálva az ajtón, hogy mikor jön már, közben a kijövő osztálytársaitól azt kérdezem, hogy hol van Vince mit csinál. Általában azt a választ kapom, hogy pakol. Figyelemmel vannak problémái, így gyakran előfordul, hogy lejön benti szandálba, majd visszaküldöm, lejön ismét szandiba(közben valami eszébe jutott és elterelte a figyelmét), harmadszorra sikerül abszolválni az elindulást. Itthon egy pótebéd, mosakodás után mese és alvás a napirend. Ébredés után jön a tanulás.
Ő igazából annyit tapasztal az iskolából, hogy ott tanulni kell, leckét kell írni(szorgalmit is megcsináljuk, de köti az ebet a karóhoz, hogy az szorgalmi és nem kell megcsinálni!!!)figyelni és csöndben maradni. Elmaradnak azok a kirándulások, programok(advent, Luca nap, karácsony), ami egy iskolásnak élmény, jó buli, közösségformáló. Amit lehet várni, amire lehet készülni. Vince esetében nem mondhatom azt, hogy a tanulás élmény. Ő dolgozni akar(már 5 évesen megfogalmazta), az olvasásnál tippelget, nem érti miről van szó, a matek jobban megy, de azt is összecsapja. Technika, néphagyomány, tesi a kedvencek. Ja meg a rajz!
A padtársa lett a barátja. Többször volt már ültetés, de őket egyben tartotta a tanítónéni. Azt mondja Vince: "Mi Á.-val olyan vagyunk, mintha össze lennénk ragasztózva, mindig együtt vagyunk"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése