Rám szakadék túra

 Egyetemistaként közel volt a Rám szakadék, mégis csak egyszer jártam ott, arra emlékszem, hogy láncokon húztuk fel magunkat, hideg időben alul öltöztem és vizes túra.

Október 23.-án a szokásos csapat(egyetemi barátság a miénk, együtt kirándulunk nyelvjárásgyűjtés óta) ismét összeverbuválódott és nekivágtunk a Rám szakadéknak. 10 gyerek és 6 felnőtt, legkisebb 18 hónapos, legidősebb 13 éves a gyerekek közül. A legkisebb végig-a sütögetést kivéve-hátihordozóban ült. Soha nem láttam még olyan kisgyereket(főleg nem fiút), aki egy hang nélkül elvan, nézelődik az apukája hátán egy napon keresztül. És nem láttam olyan apukát sem, aki egy hosszú túrát lenyom a hátán lévő kb. 25 kilóval(hordozó, Zozo és egyebek). 

Nem mértük a megtett távot, most is izomlázunk van és másnapra teljesen kiütöttük magunkat(nem kell hozzá alkohol csak egy napos gyaloglás hegynek fel.)Dobogókőig nem mentünk el-a csapatban lett volna néhány embernek kedve-, de a korai sötétedés miatt leszavaztuk. Tömeg alakult ki október 23.-án a Rám szakadéknál, ha nem tartottam egy bizonyos tempót(elcsúsztam, gondolkodtam a következő lépésen), akkor hosszú sor torlódott fel mögöttem, ami zavart. Ennyi embert egyszerre egy erdőben én még nem láttam. Estére kisütött a nap, mezőkön keresztül jutottunk el az autóig. Útközben ettünk csipkebogyót, szedret és gyönyörű színekben búcsúzik az ősz...

Féltettem a gyerekeket,akik időnként előlre törtek, ordítottam rájuk, amikor a lépcsőn előre mennek és hátra néznek, a többiek megnyugtattak, hogy mindig előre figyelnek a delikvensek:)Nincs túra szalonna,kolbász, saslik, pillecukor sütögetés nélkül. Barátaink otthon előre elkészített krumplis batyukat is hoztak nekünk(krumpli, hagyma, szalonna, édeskrumpli). A fiaim nem engedték, hogy dunsztot készítsek a lábukra: zokni+nejlon+zokni és a túrabakancs. Vince félúton tocsogott a vízben, Kendének jól bírta a Bama téli hótaposó bakancs. Mindketten ügyesen végignyomták, hang nélkül a távot, csak mi felnőttek nyafogtunk időnként, de az kit érdekel:)