Gyerekkoromban nem tudtam a halloween létezéséről. Mindenszentek és halottak napján Mama egy nap többször is kiment a temetőbe, este azért, mert olyan szép a világító sok mécses, napközben azért, mert összefut ezzel-azzal, megbeszélik, hogy mi történt a kisvárosban. Nála találkozási pont lett a temető, először mindig a ravatalozóhoz ment, megnézni ki halt meg. Gyerekként mentünk vele, hoztuk a friss vizet a kannába, dobtuk a szemétbe a bűzös virágokat és halkan röhögcséltünk(futkároztunk a sírok mellett), amit nem illik temetőbe.
Amikor érettségi ballagásra(másmilyen nem volt, mert hatosztályosba jártam)rengeteg vágott virágot kaptam, akkor azt mondta, annak helye a temető. Ott mutat szépen(és legalább nem kell venni). Egyet-kettőt, ami szívemnek kedves volt, megtartottam és kiszárítottam(pár éve a rumlis kisszobába, ami már raktárként funkcionál, egykor az én szobám volt találtam maradványokat a leszárított virágokból)
Halloween azóta van a tudatomban, mióta gyerekeim vannak. Nem járunk körbe a szomszédoknál csokiért, nem tartunk bulit és nem öltözünk be. Helyette faragunk tököt, saját készítésű dekorációt készítünk, tökös ételeket eszünk. Az idei ilyenre sikerült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése