Megörökítem azt, hogy mennyire türelmesek voltak a fiaim az "anyás"programokon.
Elbicikliztünk a pedikűröshöz, leültek mellém a kanapéra(házhoz mentünk), vizet, rejtvényt, dobble-t , papírt, tollat vittem magammal. Beszélgettünk, amíg ázott a lábam, közben rajzoltak(Vince szétszedett egy tollat), hirtelen megéheztek(erre is igazán felkészülhettem volna), kaptak sós rágcsálnivalót a pedikűrőstől. Kértem lakkozást(kizárólag nyáron szoktam), megvárták még megszárad. Láss csodát, nem volt vita, veszekedés, hanem nyugisan ültek mellettem.
A másik külön program a turizásom volt. Részt vettek a kincsvadászatban, kritikát alkottak egy-egy ruha után és egy szép nagy zsákmánnyal jöttünk haza:)Itthon pedig divatbemutatót tartottunk Zolinak(aki meglepődött, hogy mennyit költöttünk és milyen szép, minőségi holmikkal értünk haza)Az egyik kedves szomszéd invitálására mentünk, ő is megjegyezte(2 fia és 1 lánya van), hogy türelmesek, kitartóak a fiúk, én pedig büszkén bólogattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése