Szigligeten

Tamásékkal egyidőben nyaraltunk, egymással szemben. Ők északon, mi délen. Ha kirándulásról, barangolásról van szó, akkor ők is mindenben benne vannak(4 gyerekkel), sok eldugott, kevésbé népszerű helyeket is ismernek és nem mellesleg az egyetem óta a barátaink. Tamással egy nyelvjárásgyűjtő kiránduláson ismerkedtem meg, elég murisan előadta nekem, hogy otthagyott a banda a kiinduló pontnál, mert elkéstem(én voltam az első, aki megérkezett), ott pecsételődött meg a mi barátságunk. Életemben először vele voltam tengernél, Erdélyben, a bécsi karácsonyivásárban, a velencei karneválon(előfordult, hogy stoppal, de az is, hogy a Pesti Estből béreltünk többen kisbuszt és nekivágtunk Olaszországnak, az összes szomszédos országban).Van miről mesélnem a gyerekeimnek, kalandos utazásaink voltak Európában.
Megbeszéltük, hogy az első hajóval átmegyünk Badacsonyba, ő kijön elénk kocsival és családostul, gyerekestül megnézzük a szigligeti várat és a strandon zárjuk a napot.

Aznap ünnepeltük Vinci szülinapját.

Tamás titokban hozott gyerekpezsgőt a várba és ott megköszöntöttük a 7 éves nagyfiút. Idegen turisták pedig fotóztak minket:

)Odajött egy hölgy, hogy mondjam meg a számom és átküldi a fotókat, amiket készített rólunk:)
Ilyen szép időnk volt aznap is, mint ma. A kápolnába ültünk be hűsölni.

A várban rengeteg, de tényleg rengeteg ember volt, dehogy volt ott 1,5 méter.....engem zavart, hogy előttem és mögöttem is szorosan áll valaki. Ez annak köszönhető, hogy a vár egy nagyobb része lezárva felújítás miatt(persze, nyáron)és kevés helyre sűrűsödtek a turisták. Kilátás káprázatos, a vár is tetszett, de az előbbiek miatt nem időztünk hosszan. Kávéztunk, sütiztünk a Várkávézóban. Kedves, türelmes pincért kaptunk, aki a 6 gyerek változó kívánságait és sírását, hisztijét is mosolyogva fogadta. Szedres tortát ettem, lattét ittam mellé. Finom volt minden, ha legközelebb arra járunk, biztosan megállunk és ajánljuk a helyet másoknak is!
A szigligeti strandon a gyerekek homokvárat építettek, úsztak, sokat játszottak.

Egymást kötötték le és nem minket:)

Kende azóta is emlegeti, hogy óránként kellett vízbe dugni a fejüket, hogy ne kapjanak napszúrást.

A strandon Oszi bácsi keszegsütödéjében ebédeltünk, az ízeket nem felejtem, ropogós volt a panír, annyira, amennyire kellett, a lilahagyma isteni mellé.
Az utolsó hajóval mentünk vissza Fonyódra, itt a kapitány mellett foglalt helyett Vince!