Anyák napja

Első, intézményes anyák napja ünnepségben tavaly volt részem, az iskolában. Az oviban eddig az volt a szokás, hogy aznap kérték, hogy anyukák menjenek a csemetéjükért, délután kaptunk egy kis szívhez szóló, kedves ajándékot. Idén annyiban változott ez, hogy Vince leültetett az "Anya részlegbe"(babaszoba átalakítva, feldíszítve)és verset mondott. Kicsit sietősre sikeredett, mert ketten várak arra, hogy sorra kerüljenek. Angol nyelvű képeslapra ügyesen lerajzolt Vince, szem, száj, arc rendben. Anyák Lapját is kaptam tőle és egy illatos tulipánt.
Itthon mindig eljátssza egy kis késéssel azt, hogy mi történt vele az oviban. Tegnap anyák napi fotózásra invitált a szobájába, nekem díszeket kellett szorongatnom és sokáig mosolyognom, ő pedig telefonnal fényképezett.
Kendééknél nagyon megható műsort láttam. Igazából, ahogy bejöttek fekete-fehérben, nagyfiúként, nagylányokként és körbeálltak már pityeregtem. Ezt észrevette és sírt velem. Nem is tudta elmondani rendesen a hosszú versét, odabújt az ölembe és zokogott, a végén mégis kiállt és elmondta(én meg ráharaptam az alsó ajkamra, nehogy pityeregjek tovább)Odasúgta, hogy ne haragudjak, amiért nem tudja elmondani, de látja, hogy sírok.  Végül vastapsot kapott. Az egyik lány osztálytársa kérdezte tőlem, hogy miért sír Kende. Elérzékenyült-válaszoltam. Az mit jelent?Meghatódott mondtam. Hát nem tudom, hogy ez így átment-e.
Olyan verseket mondtak a gyerekek, amit soha életemben nem hallottam. Énekel és imával zártak. Bensőséges hangulata volt, már átérzik, hogy mit jelent az anyák napja, értik a verset mondanivalóját.
Itthon is készültek, még most is illatoznak a vázában a gyönyörűségek.