Ünnepi villamos helyett

Nehéz négyes programot tervezni a fiúkkal, lévén nem egy a napirendjük, Vinci 2 óránként, jó esetben 3-at is kibír szopizik vagy teázik vagy főzeléket eszik.
Már tavaly is tervben volt, hogy utazunk egyet az ünnepi villamoson. Olyan szép!

Annyi lehetőség rejlik a villamosok díszítésében csak néhány kreatív ember kellene a BKV-hoz.
Nem használunk tömegközlekedést, nehéz is lenne, ha Zoli nem jött volna,akkor nem tudtam volna a háromévesemet le-és felemelni a villamosra és a "mázsás" babakocsit is mozgatni.

Persze vannak segítőkész emberek és van nagy szám is, elehet segítséget kérni.
Elkényelmesedtünk. Könnyen megyünk ide-oda kocsival, pikk-pakk bepakolom a holminkat, Kendus már beül az autósülésbe egyedül csak bekötni kell, Vincit is percek alatt kocsiba varázsolom.

Délután 3 körül már Kendus indulásra kész volt. Autónkat az Obi mögött hagytuk,mi pedig jegyért indultunk, nehezen találtunk egy villamosvezetőt, aki adott el nekünk, időközben az ünnepi villamost, ami 45 percenként közlekedik, lekéstük. Maradt a sima 2-es sárga villamos.

Kendusnak azt hiszem így is óriási élmény volt. Végállomásig terveztük az utat, de Zoli kitalálta, hogy a Vörösmarty téren szálljunk le, sétáljunk egyet a vásárban és sütizünk egyet.
Vásárban rengeteg ember,akik nem figyelnek a szemük elé, a babakocsinknak többször is nekimentek.

Két utcazenészt is meghallgatunk a környező utcákban. Érdekes volt hallgatni azt, amelyik vízzel teli poharakon ütötte a ritmust. Nehezen lehetett Kendust elhívni onnan. Egy kis apróval köszönte meg a fiam a rögtönzött előadást.

Sütizni a Gerbaurd cukrászdába mentünk.

Azt hiszem először és utoljára. Olyan a hely, ahová egyszer el kell menni, mert gyönyörű a hely, kedvesek a pincérek, és soha életemben nem ettem még olyan finom somlóit,mint ott. Nem lesz a törzshelyünk méghozzá az árak miatt. Turistákra szabták. A süti mellé almalevet ittunk és Zoli szilvás pitéje mellé járt fagyi, lekvár, ostya is. Szemet gyönyörködtetően tálalták a nasikat.

Látták, hogy babakocsival vagyunk, duplaszárnyú ajtót nyitottak, asztalt toltak össze, sütit ajánlottak Kendusnak. Nem néztek ki, hogy nem a helyhez méltóan voltunk felöltözve: farmer, overál, pulcsi.

Lassan fogyasztottunk,jól éreztük magukat.

Sajnos visszafelé sem értük el az ünnepi villamost.Majd jövőre!