Tamásék nálunk

Pénteken Tamásékat vártuk hozzánk vendégségbe. Tamással még az egyetemi nyelvjárásgyűjtő kirándulásokról ismerjük egymást, onnan a barátság. Már nagyon vártuk őket, mert a múltkori találkozás KEnde betegsége miatt nem jött össze. Ambrusnak első budapesti útja hozzánk vezetett!

Mirus elkápráztatott a dumájával, ügyesen szobatiszta lett, édi kiscsaj. Ambrus nyugodt kisbaba, eszik-alszik és már 5 hónapos. Ambrus az ágyon aludt, mi mellette beszélgettünk, a gyerekek játszottak, de ő nyugodtan aludt, nem zavarta az idegen környezet és a hangzavar. Kendus és Mira ügyesen eljátszottak egymással. Kende látta, hogy Mira bilibe pisilt, ő is kedvet kapott hozzá, többször jelezte, hogy bilizne, de végül a pelusba ment minden.

A két kis sejk

A mászóalagútban hancúroztak, ugráltak a zenélő szőnyegen, legóztak, élvezték egymás társaságát. Mira kivételes képességgel rendelkezik, nem bökte a lábát az udvaron az apró kavics!

Kendus egy építhető, kézügyességet fejlesztő vonatot is  kapott, azóta azzal kel-fekszik.

Már a hét közepén elterveztem, hogy húsikat grillezek. A grillező a tetőtérben, idén még nem használtuk, könyörögtem Csibónak, hogy hozza már le, lehozta és a rácsok rozsdásak voltak.(A tetőtérbe vezető lépcső fából van, kb. 60 éves és instabil, a súlyom alatt leszakadna)

Döntöttünk, hogy újat veszünk és a premierje péntekre esett. Eddig szuper, nagyon fincsik lettek a kolbászkák, grill húsok.

Előételnek sütöttem magos kenyeret és készítettem hozzá hagymás túrókrémet(ez a melegben jobban esik, mint a leves, bár Zoli javasolta, hogy gyümileves legyen, de majd legközelebb), desszertnek mézes répatortát sütöttem. (Ettől is tartott a drágám, de amikor megkóstolta, megdicsére)