Nehéz vele

Nyakig benne vagyunk a hisztikorszakba, nehéz vele.
Szelektív a hallása, tényleg apja fia.
Ha ő mesét szeretne nézni vagy játszani, de én nem engedem, mert megyünk a levegőre, tornára, bandázni, ügyet intézni, akkor felöltöztetni is kész kihívás. Feladom a csizmáját, ő leveszi, megfeszíti a testét és nem endedi, hogy az ovárált ráadjam. Van, hogy félig van felöltöztetve, kiteszem a teraszra, a hidegre és ott folytatjuk. Valahogy kint gyorsabban megy. Közben üvőlt, taknya nyála egyben, nem is tudja miért hisztizik.
Kint kitalálja, hogy ő most homokozni szeretne a mínusz 3 fokban vagy dömperezni, ha nem sietünk, akkor dömperezhet, addig is lenyugszanak a kedélyek.
Csíp, harap, rúg, újabban a hajamat is húzza, rám üt. Na akkor közbelépek, erősen megfogom a csulóját és elmondom neki, hogy milyen buta dolgot művel. Előfordult már, hogy mondta, bocsánat Anya.

Tegnap megrendeltem karácsonyra a menüt a kedvenc éttermünkből(Duna Garden), ennyi luxus belefér az életünkbe, ráadásul olcsóbb, mintha elmennék bevásárolni(a tömegbe, amit nem szeretek), lesz időnk mindenre és nem mellesleg finom!De nagyon!Tavaly kacsatál volt, idén pulyka lesz. Persze sütni fogok!
Szeretném Kendust templomba vinni, ami tavaly kimaradt, mert 4-kor aludt délután.

Visszakanyarodva, tegnap KEndus az étterembe lefeküdt a földre és feltakarította a követ. Az emberek jöttek-mentek mellette, rendezvény volt, teltházzal. Többször kértem, hogy álljon fel, mert véletlenül rálépnek, hideg a kő és koszos, de csak annyi volt a válasz, hogy NEM!
Ezt többször eljátszottuk, majd megfogtam a csuklóját és nem eresztettem, akkor jött a hiszti.Miután kijöttünk , akkor is folytatta, hogy ő nem ül be az autóba ő megy a Dunához.

A hisztiket nehezebben viselem, ha kialvatlan vagyok. Az utóbbi napokban ébred éjszaka és nehezen alszik vissza.
Mindig azt mondom magamnak, hogy türelem, türelem. Próbálom humorral és kedvességgel megközelíteni a helyzetet, de amikor csapkod, azt nehezen viselem.

Nórival

Vasárnap Nóri és Kendus is átestek a tűzkeresztségen.
Nóri gyakran jön hozzánk(jöhetsz Nóri még sűrűbben!), Kendus ismeri és szereti(a múltkori ölelés levette Nórit a lábáról)
Nóri mondta, hogy szívesen vigyázna KEndusra,(tapasztalatszerzés) amíg elintézek pár dolgot vagy olyan helyre mennék, ahová KEndust nem vinném.
Kaptam az alkalmon és a lehetőségen, vasárnap 1 órára leléptem a helyi gyerekruha/játék/miegymás börzére és még beszaladtam a boltba is.
Kendus 2 év alatt csak Ronival és Mamával volt(annyira szoros még a köldökzsinór és a szimbiózisunk).
Mielőtt elmentem, mondtam Nórinak, hogy ha végignézte a dvd-t, ne rakjon be másikat.
1 órát voltam távol, ami Nóri szerint még pont belefér. Amikor megérkeztem,KEndus akkor kezdett el hisztizni, hogy most ő a Shreket akarja nézni és nem a Noddyt vagy Thomast.
Nóri erős volt és nem engedett a hisztinek!Ügyesek voltak mindketten!Telefon táskában, ha bármi gond lenne, rohanok.
Kendus három pulcsit kapott(az egyik Thomasos, azóta mindennap azt akarja felvenni, nem gond, hogy a napi menü a pulcsin), hoztam pelust és kávét is haza.(elengedhetetlen az életünkhöz)
Gyere Nóri máskor is!

A BULI

Kendus szülinapi bulija jól sikerült, minden úgy alakult, ahogy szeretettem volna, mindennel időben elkészültünk.
A szobában a dekorációt nem szedtük le, úgyis jön a karácsony, pár lufi maradt a helyén, a többivel a gyerekek játszottak.
 A vendégeket délutánra hívtuk, hogy a gyerekek a délutáni szieszta után frissen, kipihenten tudjanak hancúrozni, játszani, enni-inni.

Tortillát sütöttem(saját tészta) többfélét: csirkéset, sonkásat, tarjásat, rengeteg zöldséggel. Gofrinak is nagy sikere volt, (az Öcsém szerint egyszerű palacsinta tészta formában kisütve, ez nem teljesen igaz.)
Volt saláta,party szendvics,  gyümölcsök(különleges kakiszilva), tortilla chips mártogatóssal, tiramisu, és a szülinapi torta: pándi meggytorta.
A tortára tűzoltóautó került marcipánból. Volt tánc, nevetés, beszélgetés, rengeteg hancúr, a gyerekeknek "torna"óra. Nincs trambulinunk, de a bölcső szivacsán lehet ugrálni, vetődni, gurulni. Lili volt az egyetlen lány, eleinte távolról figyelte a fiúk ugrálását, aztán belejött és beállt a sorba. Előkerültek a labdák, babzsák, ugráló szőnyeg, alagút. És ennyi elég is volt ahhoz, hogy beinduljon a buli. Tér van, lehet szaladgálni, kúszni, mászni.(Téynleg mennyi energiájuk van)
Kendus annyi ajándékot kapott, hogy már nem tudtuk hová pakolni:)
Mindenre jutott idő, de valahogy a fényképezés kimaradt. A legutolsó vendég 9 körül ment el.

Meghatódtam, amikor mindenki a sötétben énekelte neki a Boldog születésnapot! Kendus mindennap elmondja, hogy neki volt bulija.

Hihetetlen, hogy 2 éves lett, olyan nagyfiú. Amikor mellettem fekszik az ágyban, nézzem őt, csodálom, hogy mikor nőtt meg , már nem babás a buksija, hanem nagyfiús. Annyira tud ölelni, szeretni,  bújni. Korral jár: hisztizik, akaratos , önfejű, makacs. Önállóan akar mindent csinálni, nem hagyja, hogy korlátozzam.(Ma például a boltba felrakta a sajtot a szallagra, majd kirohant a boltból-automatikus az ajtó-, hiába kiabáltam, hogy várjon meg, míg fizetek, nem neki fontosabb dolga volt odakint)
Ügyesen eljátszik egyedül, segít a házimunkában, csacsog, közvetlen.

Élményajándék

Annak vagyok a híve, hogy Kendus tőlünk élményt kapjon ajándékba, mint tárgyakat szülinapjára.

Persze kapott egy diavetítő gépet(profibb, mint gyerekkorunkban, de még tekerni kell a filmet bele, nem automatikusan húzza be a gép, de ez legyen a legkevesebb)és hozzá 4 mesét.
Olyan gyorsan elmesélem , hogy már bújom a aukciós oldalakat használt diafilmekért. Sokan szakadt, karcos filmet árulnak.
Mióta megvan a gép az az esti programunk, hogy mesekönyv mellé még diákat mesélek neki. Van, hogy élvezi az árnyékát és "beáll". a mesébe.

Élményként beterveztem a Közlekedési Múzeumot,de nem jött össze, mert vagy ebédidőben érünk oda vagy alvás időben vagy odaérünk és 30 perc múlva fordulhatunk vissza.
Ehelyett elmentünk a Tropicariumba, ahol már tavaly is voltunk(télen, Nórival), de érezhetően sokkal jobban élvezte a dolgot, mint tavaly.
Lenyűgőzte a látvány, szája tátva, bambulka. Halaknak kopogott, tengerimalacokhoz be akart mászni, és a vízesésre mondta, hogy esik az eső:)

A madaraknál is időztünk, de féltem , hogy a fejünkre pottyant. Kendus képes volt perceket egyhelyben állni és felfelé nézni(nyitott szájjal)
Nekünk is tetszett. Mi ültünk volna a padon és néztük volna a cápákat, de Kendus mindig talált valami érdekesebbet, amihez odafutott.
Zárásként fröcskötük a rájának a vízet, mire odaúszott és kidugta magát a vízből Kendus megjegyezte, hogy neki adott puszit a rája a kezére:)

Úgy tűnt, hogy a krokodil nem él, nem mozdult, de még a szeme sem.

Annyira jól érezte magát, hogy erőszakkal kellett kivinni. Szép szóval nem értünk el semmit, mert mindig visszafutott.

Miután kijöttünk beülhetett egy játék autóba, ami 1 percig megy és 200ft kell bedobni. Mindig imitálom neki, hogy gyorsan megy az autó, ügyesen vezet, nyomja a gázt, fékez. Most szülinapja alkalmából élesben is kipróbálta:)

Menő Manó tornán is járt a Mikulás

Színvonalas Mikulás ünnepség volt a tornán. Előttünk van egy csoport, oda kisebbek járnak, amikor végeznek, akkor Kendus már tűkön ül, hogy mikor rohanhat be az ajtón. Első szabály, hogy cipővel nem megyünk a szőnyegre, neki ezt nehéz betartani, mert annyira izgatott, várja már, hogy bent legyen.

Aztán vetődött egyet a szőnyegen, hogy a produkciójával felhívja magára Bori figyelmét, sikerrel járt.

Mikulásnak énekeltünk is(Gryllus Vilmos: Nótás Mikulás, Flótás Pikulás című dal, új volt nekem, de nem nyerte el a tetszésem,maradok Weöres Sándor megzenésített verseinél) volt játék, a gyerekek kaptak egy Mikulás sapkát, minden gyerek levette a fejéről, kivéve az enyémet. Mióta megkapta a sapkát, mindenhová ebbe akar menni, ez még semmi, de a reggelihez is felhúzza a fejére(hasolít Erikára), a sapka legalább két számmal nagyobb a fejére.

Kendus örült a szaloncukornak, amit ő csak csokinak hív. Szeret a földön a lábával dobogni, na így kellett behívni a Mikulást. Kézzel-lábbal dobolni kellett, hogy hallja, hová menjen a Mikulás, aki tényleg hasonlított rá: korban és fizimiskában is. Kendus a hozzá intézett szavakat nem hallgatta végig, elfoglalta magát a csokival és ugrálással, padra mászással, tükör pacskolásával. Minden csütörtökön ott hagyja a kéznyomát a tükrön.

                                  

                                       

                                      
                                        

Mikulás buli a PAgonyban

Mikulás ügyben több kört futottam.
KEndus már két éves, biztos élvezné a személyes találkozást a Mikulással.

Először felmerült, hogy az egyik szomszédot áthívjuk. Kétgyerekes apa, minden évben beöltözik. Egyéb okok miatt elvetettük.

Aztán jött az ötlet, hogy menjünk a Kac-kacba. Kendus kedvenc játszóházába, tavaly voltak Noelék és jókat meséltek. Elmentünk, kiderült, hogy zártkörű bulik vannak, kivéve 8-án, amikor is KEndus szülinapját ünnepeljük családilag.

Rendszeresen kapom a Pagony kiadótól/játszóháztól a hírlevelet. Tartalmas, igényes gyerekkönyveket adnak ki, fejlesztő, eredeti játékokat forgalmaznak.
Még tavaly egy fotópályázaton nyert KEndus egy utalványt , amit a könyvesboltban lehetett felhasználni.
A legfrisebb hírlevélben az állt, hogy csinálnak egy Mikulás bulit, egy hátulütője volt, hogy személyesen kellett jelentkezni, nekünk messze van a XIII. kerület.
Mégis bementünk, jelentkeztünk, egy ajándékot mi választottunk: Doktor Maszat című könyvet kapta(Maszat többi részét tudja fejből a drágám)és egy egészségcsomagot kaptak a gyerekek a játszóháztól is.(Kendus ezt nem fogadta el, mondta, hogy nem kéri........., persze elhoztam!)
Emellett 800ft fizetni kellett, jó biznisz ez a Mikulás buli:), de egyszer van az évben, hát legyen.

Vasárnap volt a Mikulással való találkozás, aznap Kendus kaotikusan aludt, három alkalommal 20 perceket. Az odavezető úton is bealudt, előbb értünk oda és egy finom vacsora mellett megünnepeltük a névnapomat is a Dunapark étteremben.

Mikulást énekelve várták a gyerekek, volt egy nő, aki énekelt és népi hangszereken játszott és egy pasi, aki kisérte gitárral. A hely barátságos, de szerintem többen voltak a kelleténél és nem volt levegő. Kendus bambulta a Mikulást, a krampuszok két 5-6 éves gyerekek voltak.
(Mikulás): Hallom, Kende szeretsz takarítani?
(Mikulás): Mivel takarítasz, porszívóval?
(Kende): Nem seperek seprűvel meg lapáttal:)

Mikulás jófej volt , a humorát csak a szülők értették. Az ünnepség végén szabadfoglalkozás gyanánt Kendus lepakolta az összes fiús játékot: dömpert, hajót, autókat. Amikor más is hozzáért(általában fiatalabbak), akkor kijelentette, hogy az ővé a játék(hát ő cipelte a szőnyegre, az igaz).
Nagyon jól érezte magát, nem akart hazajönni.

Szólt

Vásároltunk, az Aldiban már ismer minket a legtöbb pénztáros.
Sorra kerültünk, Kendus bejelentette hangosan, hogy ő bekakilt.
(Kende): Néni, bekakiltam!
(Pénztáros): Oh, és nincs már pelusod?
(Kende): Pelusba!
Mögöttünk is jót nevettek:)