Két kiállítás júliusban: Lufi kiállítás és a Dívák

Vince a tévében látott egy reklámot a Lufi kiállításról és azt kérte születésnapjára, hogy menjünk el a Lufi kiállításra. Előtte olvasgattam arról, hogy nem éri meg az árát. Mi kicsivel a nyitás után mentünk, már akkor voltak, de nem volt zavaró a tömeg. A belépésnél kaptunk útlevelet és amit megnéztünk ott pecsételni lehetett, a végén jutalmunk két lufi volt. Vincét tulajdonképpen a pecsételés foglalta le, én egyik ámulatból estem amásikba, hogy milyen ötletes kivitelezés, mennyi munka ezt végigvinni és mennyi türelem. Latin-Amerikába, Észak-Amerika, Afrika, Ausztrália, Ázsia, Európa, Galaxis útvonalakon haladtunk. Egymástól a térségek lufifallal voltak elválasztva, az embernek figyelnie kellett, hogy merről jött , labirintusszerű az egész. Kb. 35 perc alatt végigjártuk, Vince megkapta a lufiját és mondta, hogy neki igazából nem is kell, bemegy az óriás labdák/lufik közé és mehetünk ebédelni:)A kiállítás végén egy animátor segítségével lehetett formákat hajtogatni. Távozáskor az egyik lufit aláírta. Dívák és Ikonok című kiállítást az én kedvemért néztük meg. Vincét azok a kiállítások kötik le, ahol kap audiguide-t és mehet, lehet tableten játszani vagy keresni valamit, interaktív, nyilván ez a kiállítás nem az ő célközönségének lett kitalálva,többször elmondta, hogy mennyire unja és menjünk már, ez beárnyékolta az én jókedvemet. Audioguide-t nem kapott, mert ehhez a kiállításhoz nem jár, csak az állandó kiállításokhoz, olvasni nem szeret. Kende ebből a szempontból más, mert ő elolvas mindent. Nekem nagyon tetszett a kiállítás, bár végén a dívák köözé került Demjén vagy Kóbor ruhája is, ami szerintem nem illik ebbe a koncepcióba, nekem a Díva nő. Időrendi sorrenben halad a kiállítás, az ókorban kezdi az operától és elér napjainkig, gyönyörű ruhaköltemények vannak és lehet zenét hallgatni, a Magyar Zene házába pedig bármikor érdemes elmenni.