Isztambuli kalandjaink

Indulás előtt 1 hónappal kb. napi rendszereséggel jelentek meg hírek a Wizz Air Isztambulba tartó járatait törölték, késtek a gépek(vagy onnan Budapestre). Hittem benne, hogy velünk ilyen nem lesz és így is lett. Hazafelé beszállás után rögtön nem indult a gép, a kapitány bemondta, hogy dugó van a légtérben. Az első géppel indultunk és az utolsóval jöttünk haza. Isztambul varázslatos, egyik ámulatból estünk a másikba. Zoli 30 évvel ezelőtt járt már ott, busszal egy másik rendszerben. Arra emlékezett, hogy olcsó a bőr, az arany és az alsónemű. Imádunk enni, szeretjük a török kaját(is)és a történelmet. Ez nem strandolós,napozós nyaralás volt(ha megyünk is, akkor a fiúk kedvéért), hanem városlátogás, kirándulás. Egy hét alatt 120 km gyalogoltunk, vízhólyagos lett a talpam, a túraszandáltól elszokott a lábam. Vettünk Isztambul cardot, ami a nyilvános wc-hez és a közlekedésre jó(hajóra a Boszporuszra is), a kártyát a reptéren vettük. Reptértől távolsági busszal utaztunk kb. 1.5 órát, aztán Aksaraynál leszálltunk és Zoli itthon kinyomtatott egy útvonaltervet azon azt láttam, hogy tovább kell utaznunk a szállásig a 78-as busszal. A kijelző szerint 3, 5, 1 perc múlva jön a busz, vártunk, vártunk, de semmi. Megkérdeztem egy helyi arcot, aki mondta, hogy ne menjünk busszal, 10 perc a buszmegállótól a szállás. Elindultunk, közbe jött a 78-as busz és felszálltunk. Kb. 30 perc után leesett, hogy nem jó az irány(éjjel 2-kor keltünk és fáradtak voltunk), de 6-8 sávos utak vannak, nincs felüljáró, először arra gondoltunk, hogy valahol megfordul a busz és visszajutunk a kiinduló pontra. A buszsofőr is azt mondta, hogy jó irányba megyünk a hotel felé. 1,5 utaztunk a végállomásig, az Isztambul cardra feltöltött pénzünk elfogyott, a leszállás után újra töltöttünk rá(nem ment elsőre a metrómegállónál, kaptunk segítséget)és 1.5 óra ismét vissza. Akkor már pisilni kellett, éhesek, szomjasak voltunk, ezért az első pizzériába berohantunk és onnan a fiú javaslatára gyalog mentünk tovább. A wc ebben a pizzériában volt a legkoszosabb és a világítás sem működőtt(milyen jó, hogy van mobiltelefonunk), a pincér fiú elnézést kért a mocsokért. Pottyantós wc van a legtöbb helyen, lyuk középen, kancsó, alul slag és mehet. Pizzát Olaszországban kell enni, de már olyan éhesek voltunk, hogy ez nem számított, közép ár kategória és ízre is hármas. Az isztambuli reptér óriási, minden ki van táblázva, könnyen el lehet igazodni, ott volt még mocskos a wc. Láttam, hogy jön a takarítófiú aláírni a takarítási lapot és azt látom, hogy még másnapra is aláírja a rendet, miközben folyik a víz és a kosztól használni sem lehet. Szóltam neki, hogy undorító a női mosdó, erre vállat rándított és azt mondta, hogy használjam a másik emeleten lévőt. A tömegközlekedénél mindenhol kamera, fegyveres őr, nem lógnak, kapuk vannak. Előfordult, hogy hármunk jegye kijött az Istambul cardról, mi már bent voltunk, de Zoli nem. Egy kedves hölgy odlépett és lehúzta a jegyet neki a saját kártyájáról. Az időjárással szerencsénk volt, utolsó két nap volt 32-35 fok, előtte szeles, tipikus kirándulóidő. Alapvetően az utcák tiszták, rendezettek, turistából nincs hiány. A férfiakról azt képzeltem(Egyiptom és Tunézia után), hogy erőszakosak, ha vásárlásról van szó.Itt kedvesek, segítőkészek, udvariasak voltak mindenhol. A kisebb mecsetekben vízzel kínáltak(csapvíz nem iható), volt, hogy megkérdezték honnan jöttünk és a Koránról magyarul hoztak könyvet. A nagy mecsetekbe(Hagia Sophia, Kék mecset)18 után ingyenes a belépés, az előbbibe bementünk, zárásig bent maradtunk, annyira káprázatos, ésszel nehezen felfogható a monumentalitása. A Topkai palotába is szerettünk volna bemenni, de egyszer későn értünk oda, máskor vallási rendezvény miatt zárva volt. Izrael miatt hétvégén nagy tüntetések voltak, rendőri készenlét, átvilágítás,motozás a központban. Férfi rendőr sorába álltam be és átküldött a női rendőrhöz, a mecsetekbe való belépéshez itthonról vittem kendőket, hosszú szoknyát, de van, ahol adtak dupla lepelt.Nőknek külön helye és bejárata van a mecsetekbe. Fokozott rendőri jelenlét van mindenhol. Családok 3-4 gyereket nevelnek, sajnos sok beteg gyereket is láttunk, minden 5. családnál kb. Ennek oka nem tudom mi lehet, talán az otthonszülés, a szűrővizsgálatok elmaradása vagy a eü. helyzete, nem tudom. A nők legtöbbjéből csak a szemét láttuk, vidáman vásárolgattak ruhákat, egy étterembe azt néztem, hogyan étkeznek, bekapnak egy falatot a fányol alatt(addig gyorsan elemelik az arcuktól). Elhízott férfiakat, nőket láttunk. A férfiak vidáman teáznak, kávéznak, társasági életet élnek az utcán, nők nélkül.