Szécsényben

A nyári szünet finisében elmentünk Szécsénybe, a fiúk és én, Zoli maradt itthon dolgozni. Betettük a rollereket, LAciéknál aludtunk-tartottam a kánikulától az emeleten-, a 30fok még kibírható, később lett 34-36 fok. A focilabdát Kende mindenhová viszi magával, Laciéknál három virág tört el, utána parkolópályára került a labda. Szécsényben mindig azt érzem, hogy az idő lassabban telik, van idő a hosszú beszélgetésekre, a barátnő látogatására. Hozzáteszem mindenki kényeztett minket: főznöm nem kell, még a kívánság reggelit is elkészítik, pakolnom nem kell csak jól érezzük magunkat. A fiúkat pedig körbedicsérik, mert mindent megesznek, nem finnyásak, csak mennyiség legyen és sokszor elmondják, hogy milyen finom az étel. Természetesen meglátogattuk Mamát, aki fejben, agyban pörög, szellemileg friss, tájékozott, a teste már nehezen bírja a megpróbáltatásokat. Keresztanyám túl volt az utolsó sugárkezelésen is, gyerekpezsgővel koccintottunk. A legnagyobb szenzáció, hogy elintézte keresztanya Kende ping-pong edzését: kapott versenyütőt(rokon gyógyszerésztől, aki aznap egyébként ügyeletben volt, keresztanya elment érte)az edzésen pedig örömmel, a legnagyobb szeretettel fogadtak minket. Csak pasik és három kamaszfiú volt(kérdeztem is, hogy az egyesületben nincs lány. A válasz: nálunk csak hölgyek vannak:). Magasabb szinten játszanak, mint Kende egyesülete, van szponzoruk és ennek köszönhetően fejlődnek, versenyeznek. Szécsényfelfalura is kimentünk a barátnőmhöz, ott tanulva a virágos balesetből már a mezőre küldtük ki focizni a fiúkat, jöttek az őzikék és bejöttek az udvarra a fiúk. Szemmel látható, hogy mióta nem élek ott(25 éve)több a szegény ember-nincs munka-, elmaradt térség, építkezés, fejlődés nem látható, pedig a természeti környezet, az emberek vendégszeretete mit sem változott.