Isztambul még mindig

Macskák: Korfu után itt találokztunk rengeteg macskával, az éttermek mellett/előtt víz és kaja mindig volt nekik kitéve, egyiket sem láttuk rossz állapotban. Kóbor kutyákat is láttunk, de jóval kevesebbet, főleg nagytestűeket és olyat is, amelyiknek a fülében chip volt. Éjszakai élet: Előfordult, hogy a délutáni szieszta után nyakunkba vettük a várost, nyüzsög Isztambul éjjel is, rengeteg ember hömpölyög a frekventált területeken. Volt, hogy szűk/sötét utcákba is bementünk, biztonságosnak ítéltük meg. Az egyik magasan fekvő mecset udvarán éjjel családok piknikeztek, fociztak, beszélgettek, együtt voltak. Lábmosás:A mecsetekbe belépni mezítláb másosás után szabad. A mecsetek előtt külön férfi és külön női lábmosó van(a víz nem iható, de jó hűs és egy angol wc is biztosan van), a szőnyeg mindenhol patyolattiszta. Reggeli órákban fertőtlenítik és porzsívózzák. Boszporusz: Istambul Card hajóztunk át Ázsiába kétszer, nem úszható, nagy a sodrása, sűrű a forgalom, ennek ellenére az egyik parknál azt látjuk, hogy egy férfi beugrott-mellette óriás luxushajó és komp-ő pedig küzd. Izgultunk érte valahogy elúszott a magas betonfal mellé és onnan a sziklákra. Megvártuk, amíg kijön(férfi barátai is figyelték), úgy látszott, hogy nem először tesz ilyet. Horgászokkal és kapással mindkét oldalon találkoztunk. Itt láttam először rengeteg különböző méretű medúzákat. Kende ájulás: december óta Isztambulban ismét volt egy eszméletvesztése. Egy étterem tetején ültünk(árnyékban, rálátásra a vízre), olyan sufni tuning volt az étterem, mondta is, hogy ő nem ül a szélére, mert bizonytalannak érzi. Étkezés után ültünk és beszélgettünk majd felálltunk és rádőlt Zolira, aki először azt hitte KEnde szórakozik vele, majd ránézett és látta, hogy csukva van a szeme. LEültettük, vizeztük és magához tért. Csak a feketeségre emlékszik.Mellettünk ült két hely férfi, akik javasolták, hogy vigyük be a kórházba, ami nincs messze, pihenés után ismét sétáltunk, átkarolt engem vagy az apját. Étkezés: Zoli egyik kedvence a báránycomb, egyszer evett az egy hét alatt, mert drága volt. Olyan sütemény költeményeket láttunk, mint a mesében, csak kapkodtam a fejem. Nem kóstoltam, mert 5000ft-tól kezdődött az áruk. Baklavát szinte mindennap ettünk, különböző ízekben, pisztáciás volt a legfinomabb. KEbabot, halas ételeket is kóstoltunk. A szálloda környékén egy alagsorban találtunk halast, ottlétünk alatt nő nem járt, helyiek körében népszerű hely volt, napi menü rendszerben dolgoztak, olyan nagy adagot adtak, hogy ketten ettünk belőle és vittünk fel a szobába is. A konyhán este megmelegítették nekünk és mindenhol kaptunk evőeszközt elvitelre. Török kávé brutál erős, tejjel ittam egy cukrászdában, de így sem bírtam az meginni teljesen. Almateát ivott Zoli, hoztunk haza is. Itthon látjuk, hogy porból áll a tea. Kínaiaknál a legolcsóbb.Kukoricát megsütve és perecet nutellával töltve is ettünk mindennap. Parkok: modern, tiszta játszóterek, úton útfélen kukák, tisztaság, rend. Hajléktalant a parkokban láttunk 1-1 elvétve.Virágos beültetések,Isztambul szelfi pontok, szőkőkutak.Élmény volt sétálni. A navigáció először a kikötőhöz nyomornegyeden át vezetett(itt volt megfizethető szupermarket), többször láttunk anyukát gyerekkel(kicsikkel)koldulni, kaját adtunk, aminek láthatóan nem örültek. Bazár: Zolit ez vonzotta leginkább, kb. minden sarkon árulnak ruhaneműt, táskát, alkudni kötelező!Két szép bőrtáskával lettem gazdagabb, amit egy öreg bőrdíszműves árult egy kapualjban.Vince egy hamis Nike cipőt kapott(azt mondta, hogy emiatt ő megtanul cipőtkötni...)Kende mezeket nézegetett, de 100%műanyag volt az összes, ha ingyen adnák se kell.Vasárnap pihennek, a bazár is bezár. Esténként belebotlotunk olyan árusokba, akik zsákok tartalmát öntötték ki a földre és kínálták portékájukat. A legtöbb helyen nincs kiírva ár, de látják rajtunk, hogy turisták vagyunk(bár a fiúk szerint én beolvadok a kendőmmel közéjük)és rövid gondolkodás után mondanak valamit.