Sorban állás közben

Helyszín: Heim Pál kórház, labor. Többször jártunk már itt, soha nem találkoztunk annyi gyerekkel, mint ma(lehet a 8.30 0 csúcsidőszak). A folyosón is ülnek, a nővérek rendületlenül dolgoznak. Mindenki várja a sorát. Beutaló leadása után szólítanak, mi gasztros -kórházi, műtéthez szükséges-beutalóval érkezünk. Jön egy idősebb szülőpár mozgáskorlátozott fiúval, felállok, átadom a helyem. Apuka elfogadja, 270km utaztak a román határ mellől jöttek mondja. Mi Vincivel egymás hátára rajzolunk, zsiráfot rajzoltam. Apuka megjegyzi, hogy tudjuk-e a zsiráfnak 5 nyaka van. Ő nézi a dokumentum filmeket, nem tudtam, egy információval gazdagabb lettem. Várakozás közben egy anyuka, aki kamaszlánnyal érkezett megkérdezi a betegfelvételest, hogy mikor kerülnek már sorra, 2 órája ott ülnek, anyuka belemerül a laptopjába, dolgozik. Kiderül, hogy háziorvosi beutalóval jöttek, őket később hívják be. Vince kérdezgeti, hogy miért tartja úgy a fiú a kezét, ahogy, miért van nyálkendő a nyakában. Jön még egy anyuka magatehetetlen mozgáskorlátozott fiúval, aki tapsol, mindkét lábán a nadrágjára rongy van még rákötve. Senki nem áll fel, odamegyek, megkérdezem, hogy leülne-e, nem fogadja el. Az ápolónő megkérdezi az először érkező mozgáskorlátozott fiú(kamasz,magatehetlen, nem tud kommunkálni)nevét és előre veszi. Utána Vince nevét mondják. Szólok a nővérnek, hogy a másik nagyon beteg, mozgáskorlátozott fiút előre engedem, menjenek. Látszólag is jóval nagyobb az ő problémájuk,betegségük. A többi várakozó rám néz, a nővérke és az anyuka hálásan köszönik. Kijönnek és még vagy kétszer köszönik. Döbbenetes, hogy senki nem állt fel, nem engedték előre ezeket a gyerekeket. Szebb, élhetőbb lenne a világ, ha emberségesek lennénk. A vérvétel simán ment, cuki, kedves néni vette a vért, a kollégája a'keze alá' dolgozott miközben ment a lapotopon a Cápamesék. Jutalmul kért egy Aldis vásárlást Vinci.