Vénasszonyok nyara

Délutánra egész jó idő lesz, még érezni a nap melegét, ezt használtuk ki, amikor szombaton bicóra ültünk és tekertünk 20 km Dunaharasztiig. Kende biciklis korszakát éli, próbál trükközni, kezét felemelve menni stb és érdeklődik a biciklik iránt. Szeretne egy újat, amire nincs szüksége, mert így is elég menő kétkerekűje van. Az iskolájában havi 1 alkalommal szerveznek túraszakkört, szeptemberben ezen az útvonalon tekertek ők is. Felénk nincs kiépített bicikliútvonal, a Soroksári út azon része, ami közel esik hozzánk, nincs. Ahogy mamám mondta régen:"a kertek alatt" tekerünk a sétálóutcáig(5 méterenként van egy jobbkezes utca), a sétálóutcában vígan megyünk, ott rákanyarunk a Soroksári egy szakaszára, ott át a vasút felett és már csak pár perc lent vagyunk a Duna parton, onnan van bicikliút. A Nocsak büfé volt a cél, ott finomat vacsoráztunk, figyelve arra, hogy vissza is kell tekerni a felét becsomagoltattuk az adagnak. Kezdett hűvös lenni, nekem dinamós a lámpám, ami letört(előtte volt a szervízben), Kendének a kulacstartója tört le és a hátsó sárhányó hozzáér a kerékhez(új szervízt kell keresnünk, mert a sárhányó, a kulacstartó is újonnan felszerelt, ahogy nálam a világítás átnézése is.)Félhomályban tekertünk vissza, az út egy szakaszán minden harmadik lámpa égett(az út mellett a fák tövében mocorogtak állatok-beazonosítani nem tudtuk-, és egy-két futóval találkoztunk. Merész futók lehettek, fejlámpa nélkül időnként sötétben futottak, pár évvel ezelőtt ezen a részen történt egy futónővel tragédia. Mi vittünk fényvisszaverő mellényt és az új bukósisak is az.