Korfu II. rész

A fiúk úgy gondolták, hogy a 2 hétből 3-4 nap kirándulunk, a többin medencézünk, fekszünk a tengerparton, úszunk a tengerbe. Sikerült őket meggyőzni, hogy legyen legalább 1 hét kirándulás és 1 hét medencézés, elméletileg demokrácia van(irányított demokrácia). A leosztás pedig 1 nap aktív kirándulás, másnap pedig pihenő, ebéd utáni alvással(hiszek benne, hogy meghosszabbítja az életet). A szigeten a helyiek kocsival közlekednek vagy robogóval, a bicikli nem elterjedt közlekedési forma, a turisták legtöbbje pedig autót bérel. Kresz, mint olyan nem létezik, érdekes, hogy a jelzőlámpák egy kivételével nem működnek, de még sárgán sem villognak. A járdára(ahol van), zebrára simán ráparkolnak és ha a zebrán szeretnék átmenni, akkor lelépek integetek jobbra-balra , majd felháborodva megállnak. Kész életveszély volt átmenni az úttesten, simán előznek dupla záróvonalnál és a 30-as táblánál pedig 100-al mennek. Elekromos autót nem láttunk, az autók legtöbbje 15-20 éves ütött-kopott, legelterjedtebb márka a Suzuki, Fiat. Második nap elmentünk egy autókölcsönzőbe, érdeklődtünk az árakról. Hát kb. átszámítva 40e-50e egy Fiat Panda bérlése, a benzin több, mint 2 euró és a legnépszerűbb helyeken(pl Paleokastrites)fizetős a parkolás. Az ár változik, ha több napra viszed az autót. Okosan, körültekintően költöttünk(pl. előre online megvettünk az Aqulandba a belépőt, mert úgy olcsóbb, inkább a fővárosban vásároltunk, mint a turistaövezetben stb.)Arra jutottunk, hogy tömegközlekedni fogunk. Hoteltől indult a 6-os busz, elvitt a Green Terminálig vagy Korfuig ott át kellett szállni a távolsági buszokra. Nyilván, ha a szupermarketben veszi az ember a jegyet(ami egy vonalra szólt), akkor olcsóbb, mint a sofőrnél(1.50 a boltban, 2.30 a sofőrnél). A buszokat Németországtól vásárolták, egy 20 éve a szigeten élő magyar nő mesélte, hogy, amikor ő megérkezett Korfura, akkor szó szerint fapados buszok közlekedtek. Minden buszon van egy ellenőr, aki kezeli a jegyeket, hátraíránytja az utasokat. Szembetűnő volt, hogy a kismamának, kisgyerekesnek, idős betegnek(aki a kórháznál szállt fel), a helyiek nem adják át a helyüket. A menetrend elolvasható a buszmegállóban, de nem irányadó, a busz akkor jön, amikor a sofőr megkávézott, befejezte a beszélgetést és kedve tartja. Előfordurdult, hogy a megállóban nem állt meg a sofőr, mert soknak gondolta már a buszon lévőket, de a következő megállóban(a létszám nem változott)helyieket felvette. Az is előfordult, hogy leszállított utasokat(hiába volt egy vonalra jegye az utasnak). A buszon mindig annyian voltak, mint a heringek. Furcsa volt, hogy a lányok simán felszállnak bikiniben(tangában)és bikinifelsőben(amiből minden kilóg)a buszra, egy strandruha nincs rajtuk. Korfuról tartottunk a szállásunk felé, már az elejétől éreztük, hogy nem kapcsolja a sofőr be a klímát(vagy nincs klíma a buszon. Aznap a kijelző 44 fokot mutatott, többen legyezték magukat, mi álltunk és szédültünk. Az egyik megállóban többen leszálltak, mi is, mert kibirhatatlan volt a hőség. Vártunk vagy 1 órát a következő járatra úgy, hogy nincs járda és közvetlenül mellettünk rallyztak. Máskor pedig már kértem, könyörögtem az ellenőrnek, hogy kapcsoljon klímát, mert rosszul vagyok. Végül kiabáltam és bekapcsolta(biztos spórolt) Sidariba mentünk, megvettük a távolsági buszra a jegyünket, de már nem fértünk fel rá. Majd 1óra 45 perc múlva jön a következő..szól a jegyeladó a sofőrnek, hogy mi lesz így cirka 35 emberrel, akik nem fértek fel a buszra. Válasz: "most szerelem a buszt, nyugi, ha kész leszek elindulunk! Soha nem fogjuk a következőt sem elfelejteni. Aqualand zárásig vagyunk, jegyünket előre megvettük. Várjuk a buszt, fiatal görögökkel, egy amerikai családdal és egy olasz párral, kisgyerekkel. Volt időnk beszélgetni, mert a busz egyszer jött, de nem állt meg. Telt-múlt az idő, hívtunk taxit, aki csak görögöket vitt el. Az amerikaiak a szállásuktól kértek taxit. Mi az olaszokkal ott maradtunk. Vince ötlete volt, hogy stoppoljunk(nagy stoppos voltam az egyetem alatt, rengeteg török kamionossal utaztam, bejártam Európát stoppal, Zolit is lestoppoltam a 10-es úton:), sokan dudáltak, intettek, de nem álltak meg. Egyszer csak megáll egy Fiat, benne egy fekete férni, hátul egy kisgyerek. Kinyitom az ajtót és látom, hogy üres a tank. Elmondtam, hogy meddig mennénk és még lenne a férjem és a nagyobbik fiam, nem probléma?!Á, dehogy, gyertek! Beszélgettem vele, Pakisztánból menekült, nemrég született kisbabája, még nem olyan jó az angolja, de megértettük egymást. Nyomta a padlógázt a 30-as táblánál, előzőtt, úgy, hogy szembe jöttek. Végig imádkoztam, hogy épségben a pályaudvarra érjünk, közben megmutata hol lakik, a családját a telefonján. Zoli adott neki 20 eurót, de nem fogadta el. Azt mondta, hogy ő menekülés közben megfogadta, ha rászorulót lát, akkor segít neki és ő boldog, hogy nekünk segíteni tudott. Erősködtem, hogy fogadja el a pénzt, azt mondta, oké meghív az állomáson minket egy kávéra, üdítőre(a pénzből), gyorsan kiszálltunk, mert pont jött a 6-os busz. Emberségből dicséretes!