Így péntekre

Vince teljesen kimerült. Élete első(természetesen bejárós)hittan táborának vége, az utolsó napon itthon maradt pihenni!Már tegnap este elkezdett remegni a lába, mondom az apjának, hogy nekem is szokott, ha sokat gyalogolog vagy lépcsőzök. Abban maradunk, ha reggel is remegni fog, akkor megmutatjuk orvosnak. Zoli mindenáron a neten akar kutakodni a problémáról, hiába intem, hogy nem kéne. Idegkimerültség. Erről beszéltem, de ha már a google is azt mondja, elhiszi. Maradjanak itthon, feküdjenek le ebéd után a hűs szobában és délutánra megszűnik a probléma. Így is lett. Az extrém hőségben túráztak a Pilisben, Martonvásárhelyen kirándultak, sütit sütöttek, gyertyát készítettek, kerámiát díszítettek. Ennyi, elfáradt. Kende barátja sem vett részt az utolsó napon, emiatt azt gondolta, hogy a telefonnal indul táborba. Előadta, hogy csak fényképezni viszi/vinné. Hiába mondtam, hogy nem szabad. Ő is itthon maradt. Időlimittel használhatta. Vince még mindig naponta megkérdezi, hogy mi a házi:) Kitaláltuk, hogy a Vakáció füzetből oldunk meg majd feladatokat, mondom majd, eddig nem vittük rá magunkat. Kende már az olvasónaplót akarja írni, de nincs üres spirál füzet itthon és bolt közelében sem voltam kedd óta. Medence maximálisan kihasználva, a tavalyi ragasztó levált, az idei sziloplaszt is enged. Már egy láda cseresznyét elvittünk a táborba és a szomszéd is szedett, magunknak is van egy láda, amit fel kell majd dolgozni. A meggy már befőtt, lekvár formájában figyel a polcon, egy részét lefagyasztottam. Gyümölcsárak mellett nagy kincs a saját termés.