Összes oldalmegjelenítés

2020. szeptember 28., hétfő

Szécsényben

 Mikor  érkezik meg a hideg, szeles, zord, szürke, esős ősz? Amikor Szécsénybe megyünk, az ország leghidegebb városába. A fiúk maguknak pakoltak be az útra, mindkét hátizsák alján lapult egy rövidnadrág, azon túl nem látnak. Gyorsan felhúzzák, kényelmes. Én meg jöttem azzal, hogy sapka is kell és kabát is. Az utóbbi ellen annyira lázadtak, hogy maradtak a pufi mellény mellett és végig azt állították, hogy nem fáznak.

A covid miatt többen azt mondták a környezetünkben, hogy az idős rokont, hozzátartozót nem látogatják. Lehet tünetmentesen is fertőzni, Dédi pedig 81 évével veszélyeztetettnek számít. Ez mind igaz, de ha nem megyünk hozzá, ha nem nyitja rá senki az ajtót, akkor az is nagyon veszélyes tud lenni, könnyen magába fordul. Egyébként azt mondta, ő nem fél a vírustól, annyi mindent túlélt már, ezt is túl fogja. Nem mentünk fel hozzá, hanem meghívtuk a kedvenc éttermünkbe ebédelni. A meghatottságtól és a helyzettől többször elsírta magát. Nem sétálós időt fogtunk ki, de ha már utaztunk 2-2 órát, akkor egy ebéd után nem indulunk haza. Életemben most először mentem fel a tűztoronyba, ami arról híres, hogy dől/süllyed. 12 fokos a dőlési szöge, a barátnőm nagypapájának a tűzoltó ruháját is kiállították. A fiúk engedélyt kaptak arra, hogy meghúzzák a harangot és egy korabeli tűzoltó sisakot a fejükre húzzanak. Innen lesétáltunk a kastélyba. Gyerekkoromba jártam ott utoljára a kitömött állatokra emlékszem. Azokat elvitték, hoztak helyette viaszból készült , A Rákóczi szabadságharc szereplőit. Emellett a balassagyarmati határőrségnek is van egy emlékkiállítása(nekem a kettő között nincs kapcsolat), rengeteg agancs van a falakon, nekem már rémisztő.

Hazafele három őzikét vett észre Kende, megálltunk,  a csendes autónkat nem hallották, de előbb észrevettek minket, mint mi őket, ránk néztek és elfutottak. Fényes nappal az út mellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése