Zsófi és Bálint esküvője

 Bálint az unokaöcsém, aki szombaton férj lett és az ő bátyja Lacika:)(Kende keresztapja), akinek októberben tartották a lakodalmát. Szerettünk mulatni, táncolni, bulizni és az utóbbi időben volt is részünk esküvőkben, kerek szülinapokon. Már a nagy nap előtt elmegyünk szépítkezni(Zoli szerint nekem kár mennem fodrászhoz, loknisan, kiengedve is elégedett a frizurámmal:)egy esküvőre mégis alkalmi frizura jár nekem-konty, fonás, bodorítás aztán kozmetikus, pedikűr, manikűr. Nem költök drága ruhákra, a legszebb darabjaim a Hádából és a Tescóból vannak. Gyerekeknek nem találtam az előbbi lelőhelyeken ünneplős ruhát, de a C und A akciós kínálata között igen!Egyébként is mindjárt itt az évnyitó talán lesznek iskolai ünnepségek ahová felvehetik. Elmaradt Kende elsőáldozása (is), ahová alkalomhoz illő ruha kell.

Elfoglaltuk a szállásunkat, Mamánál már négyen nem férünk el(ha viszünk két horgászágyat, amin aludhatnánk)nem tudjuk kinyitni, mert a kisebbik szoba raktárként funkcionál(ma megláttam és azt mondtam, hogy ez még gyógyszertár is lehetne...)és ebédre várták a násznépet (kb. 110 főt)a fiatalok. Igazi kisvárosi lagzi volt, palóc hagyományokkal(A ceremóniamester egy ismert rádiós-tévés műsorvezető volt, aki a templomhoz sétálva-közbe fújja az ötfős zenekar a lakodalom van a mi utcánkba kezdetű nótát-megkérdezte, hogy miért van ennyi ember az utcán, sorba állva?!Az a szokás, hogy az ifjú párt kimennek az emberek megnézni"leselkedni", a rokonok pedig kínálják őket sóssal, pálinkával. Mikor ezt a ceremóniamester megtudta, csak annyit mondott, hogy mennyi jó ember lakik itt!) Nonstop ettünk, ha nem főételt, akkor sütiket, gyümölcsöket , tortát. Mind után megnyaltuk a tíz ujjunkat, bármit kóstoltunk ízlett és nem lehetett semminek ellentmondani. Még Kende a bakonyi sertésszeletet galuskával megkóstolta, aki utálja a gombát, de ott bejött neki.

Főleg fiatalokból állt a vendégsereg, sokat táncoltunk, ha leültem, akkor mindig megtalált valaki egy csárdásra vagy egy Hungária számra. Nyitótánc az ifjú páré, olyan ügyesen , romantikusan adták elő az egészet, hogy meghatódtam(nemcsak a szertartáskor), lehet, hogy korral jár?!

Nagy sikere volt a szelfigépnek(háttér ugyanaz, mint a dekorációnál, ügyeltek a részletekre) a filmvetítésnek(gyerekkori képünknél jöttek a tapsok), rizsszorásnak, cukorkagyűjtésnek, tányértörésnek, homokszórásnak, köszönő beszédeknek.

Éjfélig bírta Vinci, mi tovább is táncoltunk(vonatoztunk)volna, ha nem nyaggat, sír, hogy ő álmos, fáradt, fáj a lába(6 előtt ébredtek és nem pihentek még az úton sem, megállás nélkül dumáltak és/vagy veszekedtek).