Egy ideje divat lett a levendula, újra reneszánszát éli, minden, ami levendulás. Utakat szerveznek levendulaszedésre, sokféle felhasználási módja ismert: a szörpökön át a szappanokig. Látványra is megnyugtató, én szerettem az illatát(kivéve az erős wc illatosítókat)és az ízét is. Pár éve néhány tövet ültettem az előkertbe, amit a szigetelés során a kőműveseknek sikerült kiirtaniuk(mindenkinek más a fontos)Idén és tavaly is újra ültettem, már két csokrot leszárítottam a folyosón dísz.
Somogyváron a romok mellett egy tábla hirdette Márta levendulását, mondtam Zolinak, hogy keressük meg, engem érdekel Márta levendulás kertje:)Rövid séta után bukkantunk rá Mártáék házára, először a gyönyörű, ápolt, szépséges kert tűnt fel, a fiúknak pedig egy skót juhász. Mintha otthon lennénk, a gyerekek bekiabáltak az udvarra és megjelent Márta. Hihetetlenül derűs, vendégszerető, kedves nő invitált be magához, na ő volt Márta. Aki egyébként főállású óvónő, levendulából dekorál és készít ehető finomságokat, sok köztünk a hasonlóság, ami rövid időn belül kiderült. Hangosan kacagtunk miközben kikérdeztem a levenduláiról. Hogyan kezdődött?Körülötte minden lila és utálta a lilát, szőlőt termesztettek a levendula helyén, aztán derül égből villámcsapásként jött az ötlet, legyen a szőlő helyett levendula, a férje pedig támogatta az ötletét. Beinvitált a pincéjükbe is, megnéztük a nyulait, a kiadó vendégházat és úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Vince kézműveskedett, amit elénk rakott kekszet, mindent megettünk(nem ismeri a fiaim, amit eléjük teszel, az utolsó morzsáig elfogyasztják), ittunk hűs levendulás limonádét.
Márta egy energiabomba, szabadidejében gyerekeket táboroztat(főz, kirándul, kézműveskedik velük), esküvői fotózásra helyszínt készít elő, mindig megújuláson töri a fejét.
Jó hírét viszem tovább, lekvárokkal, szörppel, kekszekkel és levendulazsákkal jöttünk haza. Ha arra jártok, menjetek és keressétek meg őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése