Állandóan beszélnek, vitáznak, ordítanak, kérdeznek. Soha nem normál hangerővel, csoda, hogy estére még van hangjuk. Gyakran elmondom nekik, hogy ha anya köszön valakinek, ti is jó nagyra nyissátok ki a szátokat(Vince erősen zárt szájjal beszél)és érthetően köszönjetek. Egy ismerőssel találkozva-egyszer látta a fiúkat-nem köszönnek, megnémulnak és bebújnak a fenekembe. Vince egyáltalán nem szólalt meg, Kende pedig halkan bemutatkozott Kendeként. Bezzeg itthon: Kende folyamatosan kérdez(nem múlt el a miért?honnan?mikor?mit?kivel? korszak úgy tűnik. Ha ép nem vagyunk benne egy beszélgetésben, akkor rázendít: de szép ez a fogkrém tartó(10 éves)...hol és mikor vettük?Szerinted Beni lesz továbbra is a padtársam?Mi fogjuk előadni a március 15. műsort? Ilyen jellegű kérdésekkel bombáz egész nap, szünet csak akkor van, amikor alszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése